(MTI) - "Bäck Manci úrilányként kezdett el fényképezni... akkor, amikor a fotózás még kissé rejtélyes, de mindenképpen kétkezi, fizikai és legnagyobbrészt férfiak által művelt szakma volt" - írja a Fővárosi Képtár - Kiscelli Múzeum összegzése a jelentős fotográfusi életművet hátrahagyó fényképésznőről.
Bäck Manci 1891-ben született. Az első világháború előtt, 1910 és 1913 között Bécsben tanult. Korai fotói grafikai hatásúak, a széleik elmosódóak, később azonban fokozatosan rátalált sajátos, tárgyilagosabb fotográfiai stílusára. A huszadik század első felében Szegeden fenntartott műtermében olyan jeles kortársait örökítette meg, mint Juhász Gyula, Erdei Ferenc, Mezei Mária és Zádor Anna.
Portréi mellett aktfelvételei, mozdulatművészeket bemutató képei és látképei is jelentős alkotóra vallanak. A művész készített fotóreprodukciós munkákat az akkor Szegeden élő Moholy-Nagy László számára is. Több felvételen Szent-Györgyi Albert társaságában látható a fotográfusnő. A három évtizednyi fényképészi életút 1950-ben, a szövetkezetbe kényszerítéssel véget ért. Bäck Manci ekkor a fővárosba költözött és felhagyott minden művészi tevékenységgel. 1989-ben Budapesten hunyt el.
A művésznő életművét Gömör Béla reumatológus professzor, műgyűjtő dolgozta fel Bäck Manci - az elfeledett szegedi fotográfusnő című könyvében, amely 2003-ban jelent meg. A fényképésznő fotóiból 2005 tavaszán a szegedi Móra Ferenc Múzeumban rendeztek kiállítást, azóta azonban tucatnyi újabb képe került elő.
A Kiscelli Múzeumban rendezendő kiállításon a művész mintegy 70 képét - közöttük eddig ismeretlen munkáit - láthatja a közönség július 8-ig.
