Elhunyt András Ferenc Kossuth-díjas filmrendező

1942. november 24-én született Budapesten, de gyermekkorát Sümegen töltötte. Ott szerezte első moziélményeit is, a város és a Balaton-felvidék több filmjének visszatérő helyszíne. Nagy erővel hatottak rá az olasz neorealizmus alkotásai, legjelentősebb élménye Andrzej Wajda Hamu és gyémánt című filmje volt. Bár sokáig a kémia is érdekelte, végül a film mellett kötelezte el magát. Először a televízióban dolgozott – 1962-től a Magyar Televízió ügyelőjeként, majd rendezőasszisztenseként, 1965-től négy évig a Mafilm rendezőasszisztense volt.

1973-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Makk Károly és Illés György tanítványaként. Forgatott többek között Ranódy László, Máriássy Félix, Sára Sándor, Fábri Zoltán mellett (saját bevallása szerint utóbbitól tanult mindent), néhány filmben kisebb szerepet is vállalt. Pályáját dokumentumfilmesként kezdte, tagja volt a Balázs Béla Stúdiónak.

Készített filmet többek között Páskándi Géza íróról (Szabadság-ösztön), a filmvágó, képzőművész Morell Mihályról, 1970-ben született az Árvíz, két évvel később a Dózsa népe című dokumentumfilmje. Az 1977-ben bemutatott Veri az ördög a feleségét, amelyet „első filmes szerelemgyerekének” nevez, nagy szakmai és közönségsikert aratott, 1978-ban elnyerte Karlovy Varyban a filmfesztivál fődíját. A késő Kádár-kori szocializmus szatírája, melynek több szereplőjét is saját családjáról mintázta, a hivatalos kultúrpolitika körében nem aratott sikert, öt évig nem rendezhetett egész estés játékfilmet.

Legnagyobb sikerét a Munkácsi Miklós Kihívás című kisregénye alapján, 1982-ben készült Dögkeselyű című társadalmi drámával aratta, a főszerepben Cserhalmi Györggyel. A film egy mérnökből lett taxisofőr kálváriáját mutatja be, aki tolvajok áldozatául esik, de hiába fordul a rendőrséghez, nem hisznek neki. Az elvált, adósságban úszó férfi tehetetlen dühében maga kezd nyomozásba, majd önbíráskodásba. Az alkotást Arany Medve-díjra jelölték a Berlinalén, ahol megkapta a közönségdíjat. Szintén Munkácsi írása nyomán készült 1994-ben a Törvénytelen című alkotása.

1986-ban került a mozikba a több fesztiváldíjat is elnyerő, mára kultuszfilmmé vált A nagy generáció, amelyben Bereményi Géza forgatókönyvére támaszkodva jelenik meg sajátos, nemzedékközpontú látásmódja. A film arról a generációról, illetve annak széteséséről szól, amely az 1960-as és '70-es években keresett helyet magának a világban, akkor még erőteljesen és megalkuvás nélkül.

A Vadon (1989) című filmje az 1848-as forradalom utáni önkényuralom idején játszódik Dobai Péter történelmi regénye alapján, a három évvel későbbi, Az utolsó nyáron című „rendszerváltó filmje” forgókönyvét Csengey Dénessel közösen jegyezte. A magyar–olasz koprodukcióban készült A Szent Lőrinc folyó lazacai (2002) a művész soha célt nem érő sorsának példázatát adja. Ezt két évvel később követte a Csáth Gézát idéző filmdráma, a Morfium című rövidfilm.

András Ferenc a mozi mellett a televízió számára is dolgozott. Így született a Végkiárusítás (1978) és a Gion Nándor műve nyomán készült A kárókatonák még nem jöttek vissza (1985). A rendezés mellett 1991-től 1998-ig vezette a Dialóg Filmstúdiót, 1998-tól a Duna TV szinkronstúdiójának művészeti vezetőjeként tevékenykedett.

Filmjeit több nemzetközi fesztiválon díjazták. Művészete elismeréseként megkapta a Balázs Béla-díjat (1978), az Érdemes Művész címet (1988). 2013-ban Kossuth-díjjal tüntették ki sajátos, kritikus hangvételű, társadalmunk groteszk oldalát megmutató hiteles műveiért, a televízió és a játékfilm világában egyaránt magas színvonalú alkotásokat létrehozó munkásságáért. 2021-ben a Nemzet Művésze címben részesült, 2022-ben a Magyar Filmakadémia életműdíjával tüntették ki.