Az Egy férfi és egy nő című film főszereplője „ma reggel hunyt el” – közölte Sébastien Perrolat a TimeArt ügynökségtől. Manuela Papatakis, Anouk Aimée és Nico Papatakis rendező lánya szintén megerősítette a színésznő halálát. „Lányommal, Galaaddal és unokámmal, Milával együtt mély szomorúsággal tudatjuk édesanyám, Anouk Aimée elhunytát. Ott voltam mellette, amikor ma reggel párizsi otthonában örökre elaludt” – írta az Instagramon.
Anouk Aimée Françoise Dreyfus néven Párizsban született 1932-ben, színész szülők gyermekeként. Tizenhárom évesen fedezték fel, Aimée („nagyon szeretett”) művésznevét Jacques Prévert költőtől kapta, az Anouk keresztnevet első filmjének hősnőjétől kölcsönözte. Az áttörést – még mindig csak 16 évesen – a Veronai szerelmesek főszerepe hozta meg számára. Ezt követően már külföldre is hívták, több német filmben szerepelt. Az 1956-os magyar forradalomban játszódó Az utazás című filmben Deborah Kerr, Yul Brynner és Jason Robards mellett ő is feltűnik mint magyar forradalmár. A Gérard Philipe-pel készített Montparnasse 19 után már Federico Fellini hívta, s Marcello Mastroianni és Anita Ekberg mellett játszott Az édes életben. A rendező három évvel később a Nyolc és fél című filmjébe is leszerződtette.
Közben a Le Farceur című komédiában Jean-Pierre Cassel volt a partnere, Jacques Demy rendezésében pedig pályafutása egyik legsikeresebb alakítását nyújtotta a Lola című filmben.
1966-ban készült a filmtörténet egyik legszebb szerelmes filmje, az Egy férfi és egy nő. Jean-Louis Trintignant-nal együtt a hatvanas évek egyik legismertebb szerelmespárját alkották. Claude Lelouch alkotása két megözvegyült ember történetét meséli el, akik gyermekeik vidéki internátusában találkoznak. A forgatókönyvíró nő a vonatot lekésve kénytelen az autóversenyző kocsiján visszajutni Párizsba. Az alkotást a lassan kibontakozó romantikus szál mellett sajátos képi világa is emlékezetessé teszi, ami részben színes, részben fekete-fehér. Ennek a vizuális koncepción túl egyébként anyagi okai is voltak, s a forgalmazás miatt aggódó producerek is megnyugodhattak, hisz részben mégiscsak színes lett. Alakításáért Anouk Aimée a legjobb női főszereplőnek járó Arany Glóbusz díjat és a Brit Filmakadémia díját (BAFTA) vihette haza, és Oscar-díjra is jelölték.
A sötét hajú, törékeny francia szépség a hatvanas évek végén már az Egyesült Államokba is kapott meghívást. Előbb a George Cukor által jegyzett Justine, majd Sidney Lumet A találka című alkotásában játszott. A tengerentúlon olyan színészekkel dolgozhatott együtt, mint Omar Sharif, Dirk Bogarde vagy éppen Michael York.
A hetvenes években kissé eltűnt, de az évtized végén (túl negyedik válásán, ezúttal Albert Finney angol színésztől) annál hangosabb volt a visszatérése. Az 1980-as cannes-i filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó Arany Pálma díjával tüntették ki az Ugrás a semmibe című filmben nyújtott alakításáért. Partnere, Michel Piccoli a legjobb férfi főszereplő díjával térhetett haza a francia Riviéráról. Négy évvel később kedvenc kollégáival dolgozhatott együtt: az Éljen az élet című filmet Claude Lelouch rendezte, a szereplőgárdát pedig Michel Piccoli, Jean-Louis Trintignant, Charles Aznavour és Raymond Péllégrin erősítette.
Lelouch 1986-ban, két évtizeddel az Egy férfi és egy nő után elkészítette a folytatást, Egy férfi és egy nő – Húsz év múlva címmel. A forgatókönyvíró Anne időközben híres filmproducer, a férfi pedig a Párizs–Dakar rali megszállottja lett. Szerelmükből az 1966-os film zárójelenetében sugalltakkal szemben nem lett semmi, húsz év múltán azonban újra esélyt kapnak.
Ezt követően a franciák egyik kedvence kevesebb munkát vállalt, 1994-ben Robert Altman Divatdiktátorok című filmjében szerepelt, 2001-ben a Christian Clavier főszereplésével készült Napóleon című minisorozatban a császár anyját alakította. Munkássága elismeréseként 2003-ban életműdíjat kapott a berlini filmfesztiválon.
Utoljára 2019-ben láthatta a közönség: több mint fél évszázaddal az Egy férfi és egy nő cannes-i bemutatója után Claude Lelouch rendező az eredeti alkotásban szereplő színészekkel, Jean-Louis Trintignant-nal és Anouk Aimée-vel együtt készítette és mutatta be a legendás alkotás újabb folytatását a 72. cannes-i fesztiválon.
