Elhunyt Anouk Aimée, a 20. századi francia filmművészet egyik legismertebb sztárja. A színésznő 92 éves korában halt meg párizsi otthonában kedden – jelentette be ügynöke és családja.

French actress Anouk Aimee poses upon arriving at the Festival Palace to attend the premiere of Mexican director Guillermo del Toro's film 'El Laberinto del Fauno' (Pan's Labyrinth) at the 59th edition of the International Cannes Film Festival in Cannes, southern France, on May 27, 2006. French screen star Anouk Aimee, who became an icon of doomed romance in the 1960s thanks to the Oscar-winning "A Man and A Woman", died at 92, on June 18, 2024 , her agent told AFP. Aimee's sultry sophistication graced such arthouse European masterpieces as Federico Fellini's "La Dolce Vita" (1960) and "8 1/2" (1963).
Valery HACHE / AFP
Anouk Aimée A faun labirintusa című film premierjén az 59. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon 2006-ban. Fotó: Valery Hache / AFP

Az Egy férfi és egy nő című film főszereplője „ma reggel hunyt el” – közölte Sébastien Perrolat a TimeArt ügynökségtől. Manuela Papatakis, Anouk Aimée és Nico Papatakis rendező lánya szintén megerősítette a színésznő halálát. „Lányommal, Galaaddal és unokámmal, Milával együtt mély szomorúsággal tudatjuk édesanyám, Anouk Aimée elhunytát. Ott voltam mellette, amikor ma reggel párizsi otthonában örökre elaludt” – írta az Instagramon.

Anouk Aimée Françoise Dreyfus néven Párizsban született 1932-ben, színész szülők gyermekeként. Tizenhárom évesen fedezték fel, Aimée („nagyon szeretett”) művésznevét Jacques Prévert költőtől kapta, az Anouk keresztnevet első filmjének hősnőjétől kölcsönözte. Az áttörést – még mindig csak 16 évesen – a Veronai szerelmesek főszerepe hozta meg számára. Ezt követően már külföldre is hívták, több német filmben szerepelt. Az 1956-os magyar forradalomban játszódó Az utazás című filmben Deborah Kerr, Yul Brynner és Jason Robards mellett ő is feltűnik mint magyar forradalmár. A Gérard Philipe-pel készített Montparnasse 19 után már Federico Fellini hívta, s Marcello Mastroianni és Anita Ekberg mellett játszott Az édes életben. A rendező három évvel később a Nyolc és fél című filmjébe is leszerződtette.

Közben a Le Farceur című komédiában Jean-Pierre Cassel volt a partnere, Jacques Demy rendezésében pedig pályafutása egyik legsikeresebb alakítását nyújtotta a Lola című filmben. 

1966-ban készült a filmtörténet egyik legszebb szerelmes filmje, az Egy férfi és egy nő. Jean-Louis Trintignant-nal együtt a hatvanas évek egyik legismertebb szerelmespárját alkották. Claude Lelouch alkotása két megözvegyült ember történetét meséli el, akik gyermekeik vidéki internátusában találkoznak. A forgatókönyvíró nő a vonatot lekésve kénytelen az autóversenyző kocsiján visszajutni Párizsba. Az alkotást a lassan kibontakozó romantikus szál mellett sajátos képi világa is emlékezetessé teszi, ami részben színes, részben fekete-fehér. Ennek a vizuális koncepción túl egyébként anyagi okai is voltak, s a forgalmazás miatt aggódó producerek is megnyugodhattak, hisz részben mégiscsak színes lett. Alakításáért Anouk Aimée a legjobb női főszereplőnek járó Arany Glóbusz díjat és a Brit Filmakadémia díját (BAFTA) vihette haza, és Oscar-díjra is jelölték.

A sötét hajú, törékeny francia szépség a hatvanas évek végén már az Egyesült Államokba is kapott meghívást. Előbb a George Cukor által jegyzett Justine, majd Sidney Lumet A találka című alkotásában játszott. A tengerentúlon olyan színészekkel dolgozhatott együtt, mint Omar Sharif, Dirk Bogarde vagy éppen Michael York.

Az ízig-vérig francia Aimée azonban nem tudott gyökeret ereszteni Hollywoodban, s visszatért hazájába.

A hetvenes években kissé eltűnt, de az évtized végén (túl negyedik válásán, ezúttal Albert Finney angol színésztől) annál hangosabb volt a visszatérése. Az 1980-as cannes-i filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó Arany Pálma díjával tüntették ki az Ugrás a semmibe című filmben nyújtott alakításáért. Partnere, Michel Piccoli a legjobb férfi főszereplő díjával térhetett haza a francia Riviéráról. Négy évvel később kedvenc kollégáival dolgozhatott együtt: az Éljen az élet című filmet Claude Lelouch rendezte, a szereplőgárdát pedig Michel Piccoli, Jean-Louis Trintignant, Charles Aznavour és Raymond Péllégrin erősítette.

Lelouch 1986-ban, két évtizeddel az Egy férfi és egy nő után elkészítette a folytatást, Egy férfi és egy nő – Húsz év múlva címmel. A forgatókönyvíró Anne időközben híres filmproducer, a férfi pedig a Párizs–Dakar rali megszállottja lett. Szerelmükből az 1966-os film zárójelenetében sugalltakkal szemben nem lett semmi, húsz év múltán azonban újra esélyt kapnak.

Ezt követően a franciák egyik kedvence kevesebb munkát vállalt, 1994-ben Robert Altman Divatdiktátorok című filmjében szerepelt, 2001-ben a Christian Clavier főszereplésével készült Napóleon című minisorozatban a császár anyját alakította. Munkássága elismeréseként 2003-ban életműdíjat kapott a berlini filmfesztiválon.

Utoljára 2019-ben láthatta a közönség: több mint fél évszázaddal az Egy férfi és egy nő cannes-i bemutatója után Claude Lelouch rendező az eredeti alkotásban szereplő színészekkel, Jean-Louis Trintignant-nal és Anouk Aimée-vel együtt készítette és mutatta be a legendás alkotás újabb folytatását a 72. cannes-i fesztiválon.