A Balázs Béla-díjas rendező, a magyar televíziózás kimagasló alakja 81 éves volt. Csaknem 1500 műsort rendezett. Filmjeiben azt kutatta, hogyan formálta az emberi sorsokat a történelem.

B. Révész László dokumentumfilm-rendező, 1982-ben. Fotó: Fortepan / Glósz András
B. Révész László dokumentumfilm-rendező, 1982-ben. Fotó: Fortepan / Glósz András

B. Révész László 1942. július 22-én született a ma már nem létező uradalomban, a Vukovárhoz közeli Jakobshofban. A pécsi Széchenyi István Gimnázium elvégzése után az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-latin szakára vették fel. 1962-ben Ráday Mihállyal és Perényi Endrével megalapítottak az ELTE Amatőrfilmklubot. Pályáját amatőr filmesként kezdte, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola adásrendező és az ELTE szociológia szakát.

Társadalmi problémákra érzékeny filmesként olyan alkotásokat készített, mint a falvak átalakulását majdnem negyven éven át dokumentáló Pogány (1970–2008), az ózdi munkáscsaládokról 1975-ben forgatott, nyilvánosságra nem hozhatott, majd 2005-ben bemutatott és díjazott Kisamerika vagy a hajléktalanokkal foglalkozó Diogenész hordót keres (2006). Az életmű fontos darabja, A látogatás a holokauszttraumával foglalkozó első hazai dokumentumfilmek egyike.

1993-ban az év rendezőjének választották, több tucat Nívó-díjban részesült. 2006-ban a Kamera Hungária televíziós fesztivál dokumentumfilm kategóriájának díját és a Magyar Dokumentumfilm-rendezők Egyesületének vándordíját kapta meg. 1987-ben Balázs Béla-díjjal (1987) ismerték el, 1993-ban Az év rendezője lett, 2010-ben megkapta a MÚOSZ Aranytollát.