Az alkotót péntek hajnalban, hosszan tartó betegség után érte a halál.

Böszörményi Zsuzsa 1961. augusztus 16-án született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán dokumentumfilm-rendezőként végzett 1991-ben. Diplomafilmje, az Egyszer volt, hol nem volt egy intézeti kislány és az őt magához vevő idős asszony kapcsolatának története, elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó diák Oscart, fesztiválsikereket aratott Cannes-ban, Nyonban, Londonban.

Első nagyjátékfilmje, a Vörös Colibri (1995) a női sorssal foglalkozik a zűrzavaros kelet-közép-európai viszonyok közepette. Ourense-ben a legjobb európai film, a Kalkuttai Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb első film díját kapta. Második játékfilmje, a Mélyen őrzött titkok (2004) a 35. Magyar Filmszemlén a legjobb rendezés díját kapta, s ezt is több nemzetközi díj követte.

Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza lányaként továbbvitte szülei filmjeinek szellemiségét, a dokumentarista indíttatású társadalmi érzékenységet és a mély együttérzést a filmek hőseivel. Együtt hozták létre a BGB Film produkciós céget, amelyben Böszörményi Zsuzsa producerként is dolgozott olyan filmekben, mint a Szökés, A mi gólyánk vagy a Táncrend.

Időközben Finnországba költözött finn filmrendező férjével, Kai Salminennel, akivel együtt készítették a Hosszú utazás című dokumentumfilmet az ukrán–szlovák határral kettévágott magyarlakta falu, Szelmenc hányatott sorsáról. A film a 2008-as Magyar Filmszemlén a legjobb dokumentumfilm díját kapta. Utolsó dokumentumfilmje, az 580 méter a magyarországi bányászat megszűnésének személyes történetét meséli el.

A Filmjus Egyesület Kuratóriumának tagjaként hosszú ideje kivételes szociális érzékenységgel és megértéssel dolgozott a nehéz helyzetbe került kollégák megsegítésén.

Nyitókép: Böszörményi Zsuzsa 2004-ben. Fotó: MTI/Sándor Katalin