Budai Ilona 1951-ben született Felpécen. Első sikerét az 1968-as Ki mit tud?-on és a Nyílik a rózsa című vetélkedőn aratta, majd az 1970-es Röpülj, páva országos népdalversenyen az első díj mellett elnyerte Kodály Zoltánné különdíját is. Ekkor kezdődött meg az együttműködése Halmos Bélával és Sebő Ferenccel a táncházmozgalomban. 1971-ben diplomát szerzett a soproni óvónőképzőben, majd elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát.
Első önálló népdalestjét 1976-ban adta. Az estet Nagy László egy neki ajánlott versével nyitotta meg. Első önálló nagylemeze 1978-ban jelent meg Élő népzene címmel. Az éneklés mellett nagy hangsúlyt fektetett a kutatómunkára, a népdalgyűjtésekre, valamint az éneklés technikájának átadására. A népdalok mellett népmeséket is gyűjtött.
1986-tól a III. kerületi zeneiskola népzenei tanszakán (a későbbi Óbudai Népzenei Iskolában), majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene szakán is tanított. A Magyar Rádióban 1987 és 1997 között Énekeljünk együtt címmel tanított népdalt, majd 1997-től Fúvom az énekem címmel vezetett műsort. A Magyar Katolikus Rádióban 2008 februárjától szerkesztett és vezetett népzenei műsort.
Budai Ilona 1986-ban Kodály Zoltán-díjban, 1988-ban a Magyar Rádió nívódíjában részesült. A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét 1993-ban kapta meg. 1996-ban Magyar Örökség díjat, 2010-ben Életfa díjat, 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjét vehette át. Munkásságát 2016-ban Kossuth-díjjal ismerték el. 2018-ban vehette át a Nemzet Művésze címet.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium Budai Ilona Kossuth-díjas előadóművészt, népdalénekest, a Nemzet Művészét saját halottjának tekinti.
Nyitóképen Budai Ilona népdalénekes budapesti otthonában 2016. március 24-én. Fotó: MTI / Czimbal Gyula
