Andy Warhollal és Roy Lichtensteinnel együtt Oldenburg a pop-art egyik legjelentősebb képviselője volt, óriási szobrai megtalálhatók szerte a világon. Az 1960-as években az addig főleg nyomatokon és festményeken megjelenő művészeti irányzatot Oldenburg a szobrászat világába is beemelte, és közszükségleti cikkeket helyezett humorosan új kontextusba.
Claes Thure Oldenburg 1929-ben született Stockholmban, családjával együtt néhány évvel később vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol a Yale Egyetemen tanult. A chicagói városi lapnál riporterkedett, és sűrűn látogatta az Art Institute of Chicagót, a világ egyik legrégibb és legnagyobb művészeti múzeumát, közben illusztrációkat is készített magazinoknak. 1953-ban New Yorkba költözve, amerikai útlevéllel a zsebében kezdett kísérletezni a papírmaséval és a gipsszel, a puha szobrászattal.
Leghíresebb monumentális szobrai között szerepel egy 15 méteres acél ruhacsipesz (Clothespin), amelyet 1976-ban állított fel a philadelphiai városháza közelében, és a Batcolumn, egy 30 méteres acél baseballütő, egy rácsszerű alkotás, amelyet a rákövetkező évben helyezett a szövetségi kormány egy chicagói épülete elé. Typewriter Eraser (Írógépradír) című 1976-os műve 2,2 millió dolláros rekordáron kelt el egy 2009-es New York-i árverésen.
Későbbi művei közül sokat második feleségével, Coosje van Bruggen holland születésű művészettörténésszel, művésszel és kritikussal közösen alkotott, köztük a hatalmas, 13 méteres vakolókanalat (Trowel 1), amely a hollandiai Otterlóban, a Kroller-Muller Múzeum udvarán áll.
Fotó: AFP/Rafa Rivas
