(MTI) - Az elmúlt több mint ötven év egyik legnépszerűbb színésze, aki Darvas Szilárd néven született a ma Szlovákia területén található Belyén, orosz származású anya és magyar apa másodszülött fiaként, szinte minden nagy szerepet eljátszhatott a színészálmok közül, amit csak egy színész megkaphat. Néhány éve rendezőként is nagy sikerrel mutatkozott be, grafikáiból pedig rendszeresen rendeztek kiállításokat.
Hosszú pályafutása alatt elhalmozták kitüntetésekkel, a két Kossuth-díjon túl csaknem valamennyi, színésznek adható elismerésben részesült. 1955-ben és 1967-ben Jászai Mari-díjat, 1978-ban és 1998-ban Kossuth-díjat kapott, 1969-ben lett érdemes művész, 1975-ben kiváló művész. 2001-ben Pro Urbe Budapest-díjat, 2002. október 23-án Nagy Imre Érdemérmet kapott, 2003-ban Prima Primissima-díjjal tüntették ki.
Hosszú pályafutása alatt elhalmozták kitüntetésekkel, a két Kossuth-díjon túl csaknem valamennyi, színésznek adható elismerésben részesült. 1955-ben és 1967-ben Jászai Mari-díjat, 1978-ban és 1998-ban Kossuth-díjat kapott, 1969-ben lett érdemes művész, 1975-ben kiváló művész. 2001-ben Pro Urbe Budapest-díjat, 2002. október 23-án Nagy Imre Érdemérmet kapott, 2003-ban Prima Primissima-díjjal tüntették ki.
Nagy élet
Egy ideje nem láttam már. Nem emlékszem a beteg Darvas Ivánra. Nem emlékszem az öreg Darvas Ivánra. Pedig sokat élt - de öreg, az nem lett.
Elegáns színész volt - zsigeri elegáns; tudott például öltönyt viselni, meg a modort is hozzá. Mozdulatai, gesztusai régi színészek eleganciáját idézték - és egy másik kort, csak képekről, filmekről ismerőset.
Bármit-bárkit játszott: Darvas Ivánra lehetett ismerni benne. Manír? Naná, sok. És hozzá a maníron túli nagyság. Lenyűgöző férfibáj - milyen kevés színész bír ilyesmivel, neki meg milyen sok volt belőle, ráadásul mindvégig -, ami, gondolom, nemcsak a nőket nyűgözte le. Vonzás és vonzódás, és mindig valami titokzatosság; annak érzékeltetése, hogy amit látunk, nem minden. És amit nem látunk - na, azt kéne látni.
Liliomfi - ezt sokszor láttam, ez az ő szerepe marad, akárhányan játszották el azóta, utána: ott mosolyog a szekér ponyvája alól, makacs szőke fürtjei az arcába hullnak.
Szerelem. Némajáték: az arcával, kezével, szemével meséli el a börtönt. A szabadulást. Ahogy megtudja, hogy meghalt az anyja. Ahogy a kezébe veszi, forgatja az elárvult szemüveget. És ahogy találkozik a feleségével...
Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán. Kárpáthy Abellino - szerintem Jókai is őt képzelte a szerepre. Bárók, grófok, hercegek. Ki tud így szmokingot viselni? Hát frakkot?
Sirály. Trigorin. Ruttkai Éva partnere. Nem volt nagyon jó előadás, de jó volt nézni őket, Ruttkait és Darvast, a két nagyot, akik keresztül-kasul tudják, kit játszanak. Trigorin például belerezignálódott a sikerbe, már csak béke kellene neki, de az nagyon. De a fiatal és ártatlan lány mellett mégse mehet el szótlanul... És szinte párdarab a Tangó: Stomilt játszotta benne Ruttkai Eleonorája mellett: a két nagy ál-slampos, az voltak ők...
Egy őrült naplója. Popriscsinban anyámmal láttam - drága kincs az emlék. És nemcsak ezért. Valószínűleg nem sokat értettem a velejéből - de bámultam, hogy egyedül mire képes.
Csókos asszony, Vígszínház. Báró Tarpataky: övé volt a "van a Bajza utca sarkán egy kis palota". És amikor kedvesen, visszafogottan és bizony nagyon sokat ígérően hívta Pápai Erikát, hogy "jöjjön el oda", Pápai Erika majdnem elment; és ezt a majdnemet egy egész nézőtér nem értette. Evidensen menni kellett volna. Darvas majdnem romba döntötte az előadást...
Amadeus. Salierit játszotta benne. Akit tönkre tesz Mozart zsenije. De aki azért nem méltatlanul volt kora legünnepeltebb zeneszerzője. Akit az a csapás ér - micsoda súlyos csapás! -, hogy az ő kortársának születik Mozart. És erre a csapásra előbb jön rá, mint bárki, hiszen majdnem-zseni volt ő is. A színházban ez még bonyolultabb: ahhoz, hogy Alföldi zseninek játszhassa Mozartot, elengedhetetlen Darvas zseniális Salieri-alakítása.
Színházban utoljára akkor láttam, amikor Kertész Imre Sorstalanság című regényéből olvasott fel részleteket. Galambszürke öltönyben, elegánsan, mint mindig - és mégis-mégis: valami vezeklés volt a hangjában, meg a testtartásában is, ahogy nekifeszült ennek a fizikumot-lelket-agyat próbáló feladatnak, mert meg akarta csinálni, ez személyes ügye volt, evidens. Volt benne kiállás, állásfoglalás, bocsánatkérés (nem az övé, hisz neki nem volt miért, de tán mások helyett, sokak helyett; és nem Kertésztől, hanem másoktól, sokaktól), gesztus. Gesztus is volt - ha lehet itt és most visszaperelni ezt a szót az agyonhasznált semmitmondás sivár terepéből...
Filmen legutoljára Fülest adta az Alföldi Róbert rendezte Micimackóban. A szomorú szamár, akinek nehéz az élet. Ez is gesztus volt, mi más: elegáns.
Most egy ideig sok Darvas-kép pereg majd a belső vetítőn.
Pályám kezdetén, valamikor a nyolcvanas évek legelején megbízást kaptam a napilaptól: készítsek "hogy van?"-interjút Darvas Ivánnal. Fent találkoztunk a Várban, tavasz volt, egy teraszon ültünk. Hosszan beszélgettünk - ő is sokat kérdezett arról, mi a fenének megy újságot írni egyetem után pont a Népszavához valaki? Úgy emlékszem, innen kanyarodtunk el az ő 56-os emlékei felé - akkoriban még nem volt szokásban nyilvánosan beszélgetni erről. Mesélt, mesélt - és vette a magnó. Egy idő után - szándékom szerint lopva - az órámra néztem, mennem kellett volna. Ő kedvesen a csuklómra tette a kezét: "Jegyezze meg, kislány: sose nézzen az órájára, ha férfival beszélget". Megjegyeztem. Aztán amikor elbúcsúztunk, még utánam szólt: "Azt, ugye, tudja, hogy ebből nem lesz semmilyen interjú? Törölje le a kazettát, kérem."
Azóta sokszor költöztem, és mivel rendetlen vagyok, semmit nem dobok ki. Remélem, lappang még valahol ez a kazetta. Na, nem mintha közzétenném; értelme sem lenne, megírt mindent ő maga már. Csak szeretném letörölni.
Csáki Judit
A színész Darvas Szilárd néven született 1925. június 14-én a ma Szlovákia területén található Belyén, orosz származású anya és magyar apa másodszülött fiaként.
1926-tól Prágában élt, 1939-ben Magyarországra költözött. 1945-ben egy szovjet katonai alakulat tolmácsaként működött. 1946-ban végzett a Színművészeti Akadémián, majd a Művész Színház, 1949-től a Madách Színház tagja volt. Az 1956 októberi forradalomban való részvételéért két évre börtönbe zárták, majd 1963-ig csak segédmunkásként dolgozhatott. Ezután egy-egy évadot töltött a miskolci, majd a József Attila Színházban. 1965-85 között a Vígszínház tagjaként nyújtott számos kimagasló alakítása közül is kiemelkedett az Egy őrült naplója Popriscsinje. 1993-95-ben a Művész Színház, 1995 óta a szolnoki színház tagja volt.
Részt vett a politikai közéletben is: a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, majd 1990-94 között az SZDSZ országgyűlési képviselője volt.
1926-tól Prágában élt, 1939-ben Magyarországra költözött. 1945-ben egy szovjet katonai alakulat tolmácsaként működött. 1946-ban végzett a Színművészeti Akadémián, majd a Művész Színház, 1949-től a Madách Színház tagja volt. Az 1956 októberi forradalomban való részvételéért két évre börtönbe zárták, majd 1963-ig csak segédmunkásként dolgozhatott. Ezután egy-egy évadot töltött a miskolci, majd a József Attila Színházban. 1965-85 között a Vígszínház tagjaként nyújtott számos kimagasló alakítása közül is kiemelkedett az Egy őrült naplója Popriscsinje. 1993-95-ben a Művész Színház, 1995 óta a szolnoki színház tagja volt.
Részt vett a politikai közéletben is: a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, majd 1990-94 között az SZDSZ országgyűlési képviselője volt.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link másolása
