Augusztusban adtuk hírül, hogy David Lynch egy interjúban beszélt arról, hogy emfizéma, más néven tüdőtágulat alakult ki nála. Ez a visszafordíthatatlan betegség a tüdőhólyagocskák kitágulásával, a tüdő szövetének károsodásával jár. Létrejöhet légszennyezettség miatt is, de az esetek döntő többségében – ahogy a kultrendezőnél is – a rendszeres dohányzás miatt keletkezik. A veterán rendező elmondta, hogy az otthonát sem tudja elhagyni, és csak keveset tud sétálni, mert kifogy a levegőből.
Hozzátartozói január 16-án, csütörtökön mély sajnálattal tudatták, hogy elhunyt David Lynch. Hozzátették, hogy egy nagy űr tátong a világban most, hogy ő már nincs velük.
– tették hozzá a posztban.
A Sight & Sound brit filmes magazinnak adott interjúban Lynch elmondta, mennyire imádta a dohányt, amit fel kellett adnia betegsége miatt: imádott rágyújtani és úgy gondolkodni dolgokon. A People magazinnak novemberben pedig már azt mondta: extra oxigénre van szüksége minden olyan tevékenységhez, ami megerőltetőbb, mint egy könnyű séta a szobájában.
David Lynch festőként kezdte karrierjét, mielőtt animációs és élő szereplős rövidfilmeket készített volna. Első nagyjátékfilmjével, az 1977-es Radírfejjel robbant be a szakmába, amely kóstolót adott Lynch szokatlan és kompromisszummentes stílusából. Második filmjéért, az Elefántemberért már nyolc Oscar-jelölést gyűjtött be, majd olyan nagy hatású filmek következtek karrierjében, mint a Veszett a világ, a Dűne, a Kék bársony vagy a Mulholland Drive, de neki köszönhetjük a máig kultikus Twin Peaks című sorozatot is. 2019-ben Oscar-életműdíjjal tüntette ki az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia, de a filmezés mellett vizuális művészként is tevékenykedett, valamint zenét is szerzett.
David Lynch igazi vizionárius volt: álomszerű stílusa annyira jellegzetes volt, hogy a neve jelzővé vált. Nem érdekelték a műfaji határok vagy a közönség elvárásai, a filmszakma mégis az egyik legnagyobb hatású kortárs filmrendezőként tartotta számon.