Karahasan regényei és elbeszélései mellett színpadi műveiről és esszéiről ismert, legnagyobb népszerűségnek Németországban örvend, de könyveit több más európai nyelvre is lefordították. Első, 1989-es regénye, a Keleti díván – három történet az ezer évvel ezelőtti muzulmán világból – 2007-ben magyarul is megjelent.
A műveiben a bonyolult történelmű Bosznia-Hercegovina világát és a korai iszlám civilizációt bemutató szerző a boszniai Duvnóban (ma: Tomislavgrad) született 1953-ban muszlim családban. Szarajevóban és Zágrábban tanult irodalomtudományt. Tanulmányai után Szarajevóban telepedett le, de a délszláv háború idején egy év után elmenekült az ostromlott bosnyák fővárosból, és Németországban, illetve Ausztriában talált munkát. A háború után visszatért hazájába, ahol egyebek közt dramaturgként dolgozott a Szarajevói Nemzeti Színházban. Az utóbbi években az ausztriai Graz és Szarajevó között ingázott, Szarajevó megmaradt művei fő helyszínének.
Műveiben érezhető a törekvés az ismeretterjesztésre, a közvetítésre Kelet és Nyugat, az iszlám és a kereszténység között.
A „világok közti vándorként” számon tartott szerzőt számos díjjal tüntették ki, egyebek közt megkapta a Bruno Kreisky-díjat (1995), a Bécsi Egyetem Herder-díját (1999), a Lipcsei Könyvdíjat (2004) és Frankfurt város Goethe-díját (2020).
Fotó: Frank Rumpenhorst / AFP
