A hideagháború alatti világdiplomácia kulcsfigurája connecticuti otthonában hunyt el tanácsadó cége, a Kissinger Associates közleménye szerint.
Henry Kissinger, aki az 1970-es években kezdeményezte a Moszkvához és Pekinghez való közeledést, látta, hogy az amerikai történelem sötét oldalai – például az 1973-as chilei puccs támogatása, Kelet-Timor 1975-ös lerohanása és természetesen a vietnámi háború – beárnyékolják a róla kialakult képet. A „reálpolitika”, a hatalom által védett nemzeti érdekek hideg számítása tette őt világszerte sokat bírált személyiséggé.
Elhunytával „Amerika elvesztette az egyik legtekintélyesebb és leghallgatottabb hangját a külpolitikában” – fogalmazott George W. Bush volt amerikai elnök. Kissinger májusban ünnepelte századik születésnapját, és évtizedekkel azután is megőrizte a világ vezetőinek figyelmét, hogy visszavonult az aktív politizálástól.
Idén júliusban Pekingbe látogatott, ahol Hszi Csin-ping kínai elnökkel tárgyalt, aki „legendás diplomataként” üdvözölte őt. Kína különleges helyet foglal el Kissinger karrierjében. Kulcsszerepet játszott az Egyesült Államok és a Mao Ce-tung vezette Kína kapcsolatainak rendezésében, amikor titokban Pekingbe utazott Richard Nixon 1972-es történelmi látogatásának megszervezése érdekében. Ez vetett véget a Kínai Népköztársaság elszigeteltségének.
Emellett Kissinger irányította a vietnámi háború befejezéséről szóló titkos tárgyalásokat. A vietnámi háborúban a fegyverek elhallgattatásáért Kissinger és vietnámi kollégája, Le Dúc Tho megosztva megkapta a Nobel-békedíjat 1973-ban. Le Dúc Tho azonban visszautasította a díjat, arra hivatkozva, hogy nem tartották tiszteletben a kialkudott fegyverszünetet, Kissinger pedig tüntetésektől tartva nem utazott el a norvég fővárosba a díj ünnepélyes átadására.
Henry Kissingert az Egyesült Államokban az Izrael és az arab országok közötti közvetítői szerepéért is elismerik. 1973-ban, miután az arab országok váratlanul megtámadták Izraelt a jóm-kipúr zsidó ünnep idején, hatalmas légi szállítmányt szervezett az izraeli szövetségesnek szánt fegyverek szállítására.
Az egykori amerikai külügyminiszter Heinz Alfred Kissinger néven 1923-ban Bajorországban született német zsidó családban, és a náci Németországból menekült el, majd húszévesen honosított amerikai állampolgár lett. A katonai kémelhárításhoz és az amerikai hadsereghez csatlakozott, majd a Harvardon tanult, ahol később tanított is. Vastag szemüvegéről felismerhetően a világ diplomáciájának arca lett, amikor a republikánus Richard Nixon 1969-ben a Fehér Házba hívta nemzetbiztonsági tanácsadónak, majd külügyminiszternek, és 1973-tól 1975-ig mindkét tisztséget betöltötte.
Túlélte Nixon távozását – aki 1974-ben a Watergate-botrány miatt lemondott –, és utódja, Gerald Ford alatt 1977-ig maradt a diplomácia vezetője.
A képen Henry Kissinger 2016-ban. Fotó: AFP / Brendan Smialowski
