(MTI/AFP) - Nicolas Sarkozy francia elnök "nagy komédiásként, színészként, rendezőként, fesztivál-igazgatóként, vállalkozóként" méltatta az elhunytat, azt is hozzáfűzve, hogy Brialyval "egy gurmand humanista, egy kifogyhatatlan mesélő, az éjszaka, az ünnep és a költészet őrszeme távozott tőlünk".
Brialy első szerepét Jean Renoir: Elena és a férfiak című filmjében kapta 1956-ban, majd olyan rendezők mozijaiban játszott, mint Louis Malle (Felvonó a vérpadra - 1957, A szeretők - 1958), Francois Truffaut (Négyszáz csapás - 1959, A menyasszony feketébe öltözött - 1967), vagy Jean-Luc Godard (Az asszony az asszony - 1960) és Eric Rohmer (Claire térde - 1970). Összesen százegynéhány kisebb-nagyobb filmszerepét jegyezték fel.
A párizsi élet ismert figurája volt, 1986 óta pedig tulajdonosa a Les Bouffes Parisiens nevű színháznak - előzőleg 1977-től a Hébertot teátrum igazgatójaként tanult bele a színházirányításba. Rendezőként is tucatnyi tévé- és mozifilmet jegyzett, utolsó tévéfilmjét 2006-ban forgatta. Írói-mesélő kvalitásaira több sikeres memoárkötetével hívta fel a figyelmet. Robert Laffontnál jelent meg 2000-ben Le ruisseau des singes (A majmok patakja) című könyve és az XO kiadónál a J'ai oublié de vous dire (Azt el is felejtettem mondani) című emlékirata.
J.-C. Brialy 1933-ban született Algériában és 1954-ben telepedett le Párizsban, ahol Claude Chabrol filmjeinek sztárjaként, oldott és egyben veretes színészként aratott hamarosan nagy közönségsikert. Ettől fogva a francia Új hullám rendezőinek egyik kedvence. 1971-ben forgatott első saját rendezésű filmjében, az Eglantine-ban nosztalgiával idézte fel ifjúkorának élményeit.
A munka megszállottjaként ismert Brialy évente több filmet is forgatott, és a legkülönbözőbb figurákat testesítette meg, nem egyszer jelent meg a mozivásznon a nők bálványaként, vagy éppenséggel mint elegáns, lebilincselő ficsúr. Drámai szerepeket is alakított azonban, például Claude Miller Halálos túra (Mortelle randonnée - 1982) című alkotásában. Utolsó időszakában gyakran testesített meg atyai figurákat, például Patrice Chéreau Margot királynő című filmjében (1994).
Halálhíre nyomán az államfő mellett a francia közélet és kultúra vezető alakjai méltatták Brialy munkásságát. Francois Fillon miniszterelnök "a franciák egyik kedvenc színészének" nevezte az elhunytat, külön kiemelve "udvariasságát, humorát és mesélő tehetségét". Jacques Chirac volt államfő "nagylelkű, szenvedélyes és elegáns emberként" méltatta Brialyt, Jack Lang volt szocialista kulturális miniszter pedig úgy fogalmazott, hogy a színész "az életöröm és a színházi szenvedély" megtestesítője volt. Claude Lelouch filmrendező azt mondta, hogy Brialy "mindent tudott a színészi szakmáról". A 79 éves Jeanne Moreau, a francia film egyik nagyasszonya Brialy "mosolyára, jóságára, eleganciájára" emlékezve felsóhajtott: "Sajnálom, hogy előttem ment el."
