Kosáry Domokos 1913. július 31-én született a mai Szlovákia területén található Selmecbányán. Eötvös-kollégista volt, majd külföldi tanulmányutakat tett, 1936-ban szerzett doktorátust, majd kortársai nagy többségétől eltérően nem a "baráti" Németországba igyekezett, hanem Franciaországba és Angliába. A választás lehetett szakmai természetű, mivel három évvel Hitler hatalomátvételét követően Németországban már az egész szellemi élet gleichschaltolt volt, de ez a szakmai szempont egyszersmind magába foglalta az egész rendszer elítélését - méltatta 90. születésnapján a történészt Ormos Mária. 1937-1950-ig az Eötvös Kollégium tanáraként dolgozott, majd a Budapesti Tudományegyetem professzora lett.
Utóbb mind világosabban megmutatkozott, hogy a fiatal történész "nincs jóban" kora hazai és európai történelmi meghatározóival, és a nemzetiszocialista Németországhoz való magyar igazodást is veszedelmesnek tartja. 1940-ben a miniszterelnök, Teleki Pál kérésére angliai és amerikai útja során a magyar politika ottani megítéléséről tájékozódott, valamint arról is, hogy angol-amerikai vezető körökben miként ítélik meg Magyarország jövőjét. Misszióját teljesítve Telekinek arról számolt be, hogy mérvadó személyiségek kizártnak tartják a német győzelmet, és a magyarokat arra intik, legyenek erre figyelemmel.
Kollégiumi tanári állása mellett az újonnan, és részben éppen általa szervezett Teleki Pál Intézet keretébe tartozó Magyar Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese lett (1941), majd főszerkesztőként a Revue d'Histoire Comparé élén állt (1943-1949), illetve a háború után a budapesti egyetemen tanszékvezető tanárként működhetett (1946-1949). Hamarosan egymást követték a kemény összecsapások a "marxista-leninista" alapokon álló történetírás politikai hatalommal is rendelkező korifeusaival, élükön Andics Erzsébettel, és ebből a szellemi párbajból Kosáry nem kerülhetett ki győztesen: 1949 végén az egyetemi történészi munkából menesztették. 1954-1957-ig az Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárának igazgatója volt.
1957-ben az 56-os forradalomban vállalt szerepe miatt letartóztatták, 1960-ban amnesztiával szabadult. 1960 és 1968 között a Pest Megyei Levéltár, majd 1968-tól 1989-ig az MTA Történettudományi Intézetének munkatársaként, tudományos tanácsadójaként dolgozott. A tudós 1982-ben lett az MTA levelező, 1985-ban pedig rendes tagja. Kutatási területe a 18-19. század magyar történelme volt. Kosáry Domokos 1990 és 1996 között töltötte be az MTA elnöki tisztségét; emellett számos külföldi tudományos akadémia is tagjává választotta. Elnöke volt a Magyar Külügyi Társaságnak, 2000-től a Magyar Történelmi Társulatnak.
A tudós munkásságát számos kitüntetéssel - Állami Díjjal (1988), Széchenyi-nagydíjjal (1995), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíjával (1997), Akadémiai Aranyéremmel (1997), Hazám-díjjal (2001), Pro Humanitate díjjal (2003), Nagy Imre-érdemrenddel (2003), Prima Primissima Díjjal (2004), Széchenyi-aranyéremmel (2006), Radnóti Miklós-díjjal (2007) - ismerték el. A két ország történészi kapcsolatainak elmélyítése érdekében kifejtett tevékenységéért 1997-ben megkapta a Szlovák Tudományos Akadémia aranyérmét.
Kosáry Domokos pályafutását ismertetve Vizi E. Szilveszter elmondta, hogy az 1940-es évek elején párizsi, londoni és egyesült államokbeli tanulmányútja után Teleki Pál intézetében, valamint a Pázmány Péter Tudományegyetemen Szekfű Gyula mellett magántanárként dolgozott. Az MTA elnöke emlékeztetett arra, hogy az 1956-os forradalomban Kosáry Domokos a történészek forradalmi bizottmányának elnökeként "kiállt a forradalom ügye mellett". Ezért 1957-ben bebörtönözték, s csak 1960-ban szabadulhatott amnesztiával.
"Szabadulása után nem foglalhatott el egyetemi állást, a Pest Megyei Levéltárban dolgozott, majd a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének munkatársa lett" - sorolta Vizi E. Szilveszter Kosáry Domokos pályafutásának állomásait. Mint rámutatott, egyedülálló történészi felfogása Kosáry Domokost a hazai történetírás egyik kiemelkedő egyéniségévé emelte. Könyvei, munkássága révén méltán övezte nemzetközi és hazai elismerés. Kosáry Domokos 1990-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, egy olyan időszakban, amikor "szerencsétlen ötletek alapján az Akadémiát politikai célzatú támadások érték, s akár még a megszűnés is fenyegette".
Kosáry Domokos "személyes kiállásával, határozottságával megmentette a magyar tudomány majd kétszáz éves fellegvárát. Ezért én, mint a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnöke, csak a legnagyobb tisztelettel és szeretettel tudok rá emlékezni" - hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter.
Gyászlobogót helyeztek el a Főpolgármesteri Hivatal homlokzatán a csütörtökön elhunyt Kosáry Domokos akadémikus tiszteletére - tájékoztatta a hivatal sajtóirodája az MTI-t. "Demszky Gábor hivatalos külföldi tartózkodása idején értesült a szomorú hírről. A főpolgármester elrendelte, hogy a Főpolgármesteri Hivatal homlokzatán fekete zászló hirdesse Kosáry Domokos halálának napján a városközösség veszteségét. A Fővárosi Önkormányzat díszsírhely felajánlásával is tiszteleg az elhunyt emléke előtt" - olvasható a közleményben.
A Főpolgármesteri Hivatal sajtóirodája hangsúlyozta: a nemzetközi tudományos élet és a magyar közélet kiemelkedő egyéniséget veszített el Kosáry Domokos személyében. "Az akadémikus történésznek kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a magyar polgárosodás, a reformkor, hazánk új- és legújabb kori történetének fontos momentumait tisztán és körültekintően megismerhessük. Bátor szerepvállalása az 1956-os forradalomban bebizonyította, hogy nem csupán történelmünk jobb megismerésében, de a demokrácia kivívásában is elévülhetetlenek az érdemei" - mutat rá a sajtóiroda méltatásában.
A Fővárosi Közgyűlés 1996-ban díszpolgári címet adományozott Kosáry Domokosnak, a nemzeti elkötelezettséget világpolgári humanizmussal ötvöző tudományos munkásságáért, tudományszervezői tevékenységéért. "A főpolgármester osztozik a kiváló tudós szeretteinek, barátainak és tanítványainak fájdalmában. Budapest vezetői és polgárai nevében ezúton is mély és őszinte részvétét fejezi ki a gyászoló családnak" - olvasható a sajtóiroda közleményében.
Kosáry Domokos életműve örökre a magyar tudomány vitán felül álló, meghatározó értéke marad - emelte ki az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) a csütörtökön elhunyt Széchenyi-nagydíjas történészre emlékezve. Az életének 95. évében elhunyt tudóst az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekinti. "Kosáry Domokos, a magyar tudományos élet meghatározó alakja mindig hű maradt választott tudományágához, a történelemhez. A múlt századot átívelő élete során sosem befolyásolták az aktuálpolitika áramlatai, született optimizmusával, ép lélekkel és alkotóerejét megőrizve vészelte át mind a börtönt, mind a hosszú éveken át tartó mellőzést" - olvasható az OKM méltatásában.
A tárca közleményében kiemeli: a tudós életműve a megtörhetetlen bizalomról árulkodik. Bízott a nemzet és vele együtt az európai kultúra erejében. "Nincs olyan rossz helyzet, amelyből ne lehetne tisztességesen kijutni" - idézi az OKM Kosáry Domokos egyik nyilatkozatát, hozzátéve: a tudós úgy gondolta, hogy nemcsak az egyén, hanem egy nagyobb közösség is képes túljutni a legnehezebb korszakokon, sőt még okulhat is belőlük. A tárca felidézi, hogy Kosáry Domokos alig néhány évet töltött egyetemi katedrán, és mint maga mondta, nem hozott létre "iskolát". "Ma mégis több generáció tagjai tekintenek rá mesterként, mentorként és példaképként. Sokan tanultak, tanulnak tiszta, minden előfeltevéstől és ideológiai erőltetéstől mentes elemzéseiből, és széles látókörű munkáiból" - mutat rá a szaktárca a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökére emlékezve.
Kosáry Domokos nagy történész volt és nagy ember, rendületlen híve Magyarországnak, a demokráciának és a tudománynak - írta a kormányfő részvétnyilvánító közleményében. Gyurcsány Ferenc az MTI-hez eljutatott dokumentumban felhívja a figyelmet: Kosáry Domokos személyében a magyar történelem talán legellentmondásosabb századának egyik utolsó nagy alakjától kényszerülünk most búcsút venni.
"Olyan embertől búcsúzunk, aki tanúja, krónikása és alakítója is volt a történelmünknek - jóllehet ez utóbbi talán akaratán kívül, hiszen ismerői egyöntetűen olyan tudósembernek írták le őt, aki csak a történelem drámai pillanatait megélve fogadta el a politikai szerep kényszerét. És e drámai pillanatokból bizony bő kézzel méretett ki Kosáry Domokos életében. Az ő történelemkönyvekbe illő - és azokba már életében bekerült - pályája során látta azokat, akik elárulták Magyarországot és látta azokat is, akiket a hazájuk árult el. Sőt, ez utóbbiak közé tartozott ő maga is: gyanakodva, ellenségesen viszonyult hozzá minden antidemokratikus hatalom, a fasiszta-nyilas, majd a sztálinista is" - olvasható a közleményben.
A miniszterelnök rámutat: Kosáry Domokos minden kataklizma, minden történelmi fordulópont ellenére maradt az, aki a lényegét, a személyisége alapvonásait tekintve haláláig volt: európai magyar, aki mindvégig hű maradt a hazájához, hű a tudományhoz és hű azokhoz, akiket a barátainak, mestereinek mondott, vagy akik a barátjuknak, a mesterüknek mondhatták őt. "Büszke vagyok arra, hogy személyesen is ismerhettem őt. Osztozom a család fájdalmában, és sok millió tisztelőjével együtt mélyen meghajtom fejemet Kosáry Domokos emléke előtt" - zárul Gyurcsány Ferenc közleménye.
