Elhunyt Lakatos Menyhért író

Egyéb


lakatosmenyhertc_ogy20010224025.jpg
Életének 82. évében Budapesten elhunyt Lakatos Menyhért József Attila-díjas író. A kép 2001. február 24-én készült.MTI Fotó: Tóth Gyula

(MTI) - A József Attila-díjas író a Magyar Írószövetség tagja volt, temetéséről később intézkednek.
    Kalász Márton, az írószövetség elnöke az MTI-nek elmondta: nemzetközileg is ismert, nagyon jelentős magyar író halt meg, aki "egy kisebbségnek a jelképe is volt".
    Lakatos Menyhért a cigányság magyar nyelvű irodalmának első olyan nagy alkotója, aki minden művével, egész magatartásával bizonyította a nála fiatalabbaknak, hogy egy ilyen hányatott életű kisebbség is felléphet önálló művekkel saját életének megismertetésére, szellemi igényeinek bizonyítására - hangsúlyozta.
     A szövetség elnöke hozzátette: az író halála nagy vesztesége
a magyar irodalomnak, valamint a cigányság szellemi életének.
A Rádió C az MTI-hez eljuttatott méltatásában felidézi, hogy a hosszan tartó betegség után elhunyt Lakatos Menyhért 1975-ben jelentkezett első nagyobb lélegzetű művével, a Füstös képek című önéletrajzi ihletésű regényével, amellyel azonnal országos ismertségre tett szert. Miután a regényt mintegy 30 nyelvre lefordították, nemzetközi hírnevet szerzett; a cigány emancipációs mozgalom egyik elindítója volt.
    Az OCÖ közleményében az írta: "Lakatos Menyhért (...) az első és példamutató cigány író volt, akire Magyarországon és Európában egyaránt büszkék voltunk, büszkék vagyunk és büszkék is leszünk".
    Lakatos Menyhért 1926-ban született Vésztőn. A nagykőrösi népi kollégiumban folytatott mérnöki tanulmányai után üzemmérnökként dolgozott, majd 1969 és 1973 között a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutatócsoportjának ciganológiai munkatársaként tevékenykedett.
    Az író a TIT Országos Cigánybizottságának, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének elnöke, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének ügyvezető elnöke volt. 1994-ben a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőjelöltjeként indult a választásokon.
    Lakatos Menyhért 1970-től publikált, főbb művei közé tartozik a Füstös képek mellett az Angárka és Busladarfi (mesék, 1978); A hét szakállas farkas (mese, 1979); A hosszú éjszakák meséi; A paramisák ivadékai (kisregény, 1979); Az öreg fazék titka (mesék, 1981); az Akik élni akartak (regény, 1982); A titok (elbeszélések, mesék, 1998).
    Az írót munkásságáért 1976-ban és 1993-ban József Attila-díjjal, 1991-ben a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjével tüntették ki. Lakatos Menyhért 1976-ban Füst Milán-jutalomban részesült, 1995-ben egyik munkájáért megkapta az Év Könyve elismerést, 1999-ben Babérkoszorúval, 2000-ben az Országos Cigány Önkormányzat életműdíjával tüntették ki.