A zenész halálát Paul Lambert jelentette be, az Elvált nők klubja című, Amerikában 2009-ben bemutatott musical egyik producere, amelynek zenéjét az addigra már felbomlott, de a darab kedvéért egy alkalomra újra összeállt híres trió írta.
A fekete zenészeknek „feltalált” Motown lemezcég dalszerzőjeként, Eddie és Brian Hollanddel közösen Dozier tömegével ontotta a slágereket (You Can’t Hurry Love, Heat Wave) a cég által szerződtetett előadóknak.
Lamont Dozier 1941. június 16-án született Detroitban, a soulzene északi fővárosában. Az ötvenes évek végén a Romeos és a Voice Masters énekegyüttesek tagja volt. Első kislemeze, a Let’s Talk It Over 1960-ban jelent meg.
Dozier 1963-ban csatlakozott a Holland testvérpárhoz. Első közös daluk a Where Did Our Love Go, amelyet a Diana Ross vezette Supremes-lányok énekeltek. Eleinte maradtak a lányoknál, a Supremes nekik köszönhette többek között a Baby Love és a Stop! In The Name of Love című fantasztikus, karrierindító sikereit, de több más számát is.
A Holland–Dozier–Holland trió 1968-ban saját kiadót alapított, voltak saját felfedezettjeik, de nem arattak velük akkora sikert, mint a Motown előadóival. Lamont Dozier a hetvenes években folytatta aktív énekesi pályafutását. Slágerlistára került 1972-ben a Why Can’t We Be Lovers, 1973-ban pedig a Trying To Hold To My Woman című dalával. A nyolcvanas és kilencvenes években is jól bírta az iramot, bár későbbi dalaiért már nem törték túlságosan magukat a rajongók.
Közreműködött Aretha Franklin Sweet Passion című albumában, együtt dolgozott mások mellett Eric Claptonnal és Mick Hucknall-lel. Legnagyobb sikerének a Two Hearts című dal tekinthető, amelyet Phil Collinsszal közösen írt a Buster című 1988-as filmhez.
A szerzőhármas tagjaként Dozier 1988-ban bekerült a Dalszerző Hírességek Csarnokába, két évvel később a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.
Nyitókép: Shutterstock
