Máthé Erzsi évek óta visszavonultan élt, május 8-án este csendben elaludt – olvasható a portálon. Máthé Erzsi, aki május 16-án lett volna 96 éves, három évtizeden át játszott a Nemzeti Színházban, és a Katona József Színház alapító tagja volt, de több filmben és számos tévéjátékban is láthatta a közönség.
„Tehetségével, temperamentumával, humorával, szakmai alázatával, és maximalizmusával minden színészgenerációnak példát mutatott. Összetéveszthetetlen orgánuma, alakításai felejthetetlenül égtek a közönség és a színházi világ emlékezetébe” – írja Katona József Színház közösségi oldalán.
Máthé Erzsi utoljára 2012-ben lépett színpadra, de a színház, a társulat munkáját később is aktívan figyelemmel kísérte.
Máthé Erzsi Mertz Erzsébet néven Budafokon született 1927-ben. Gyermekkorában szüleivel nagy szegénységben élt, a családot a második világháború után sváb származásuk miatt kitelepítették. A kereskedelmi iskola után egy faárudában helyezkedett el, titkárnőnek készült. 1945-ben a május 1-jei műsorban a Sasfiók egyik monológját adta elő, ami után a főnöke rábeszélte, hogy próbálkozzon meg a színészettel. A Színművészeti Főiskolára nem vették fel, így az Országos Színészegyesület Színiiskolájának hallgatója lett, mestere volt többek között Rátkai Márton, Ascher Oszkár, Lázár Mária, Várkonyi Zoltán és Gobbi Hilda.
Máthé Erzsi 1948-ban végezte el az Országos Színészegyesület színésziskoláját, majd a Vígszínház szerződtette. akkoriban változtatta nevét Máthé Erzsire. A színházak államosítása után Pécsre ment, ahová későbbi férje, Szendrő József rendező hívta. 1952-től a Nemzeti Színháznak a tagja volt, majd 1983-ban alapító tagként szerződött a budapesti Katona József Színházhoz.
Máthé Erzsi rendkívül sokoldalú művész volt, zengő, tiszta hangjával gyönyörűen beszélte a magyar nyelvet.
Alkati adottságai miatt pályája kezdetétől fogva sok klasszikus hősnő és kemény, nagyszájú, olykor kegyetlen nőalak megformálását bízták rá. Fenséges volt mint Klütaimnésztra (Aiszkhülosz: Oreszteia), Margit királyné (Shakespeare: III. Richárd), Xiména (Corneille: Cid), Gertrudis (Katona: Bánk bán), Rhédey Eszter (Móricz: Úri muri), Goneril (Shakespeare: Lear király).
A Katona József Színházban eltöltött csaknem harminc év sokféle szerep eljátszására adott számára lehetőséget, volt Philaminte (Molière: Tudós nők), Volumnia (Shakespeare: Coriolanus), Klumpetné (Parti Nagy Lajos: Mauzóleum), Brigitta asszony (Heinrich von Kleist: Az eltört korsó), Maria Josefa (Lorca: Bernarda Alba háza), az öregasszony (Spiró: Koccanás) és Madame Gatteau (Goldoni: A karnevál utolsó éjszakája).
Kiváló humorérzéke, karikírozó képessége vígjátékokban is kitűnően érvényesült.
Kamillaként (Szigligeti: Liliomfi) és Kukuskinaként (Osztrovszkij: Jövedelmező állás) is sziporkázott. Televíziós kívánságműsorokban ma is rendszeresen kérik egyik emlékezetes sikerét, a fergeteges humorú kabaréjelenetet, amelyben egy írástudatlan, idős parasztasszonyt alakított, partnere Balázs Péter volt. A televízióban Tábori Nórával együtt évekig ők voltak a Szeszélyes évszakok Juliska-Mariska párosa.
Máthé Erzsi több filmben és számos tévéjátékban szerepelt: Gázolás, Külvárosi legenda, Ház a sziklák alatt, Égrenyíló ablak, A hamis Izabella, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, A szeleburdi család, Mielőtt befejezi röptét a denevér. Ő játszotta Marjáknét, a házvezetőnőt a Fekete város című Mikszáth-regény nagy sikerű, Zsurzs Éva rendezte televíziós változatában.
A Katona József Színházban jó szerepeket kapott, szeretetteljes légkör vette körül.
Hivatásáról egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy mindig csak és kizárólag a színészetnek élt, együtt akart élni a szerepekkel, a külvilág nem létezett számára.
Magánéleti kudarcait, tragédiáit is csak a pálya tudta feledtetni.
2003-ban díjat alapított, amelyet a Katona évadzáró társulati ülésén adnak át a kiemelkedő teljesítményt nyújtó társulati tagnak. 2006-ban alapítványt hozott létre, melynek célja a Pécsi Nemzeti Színház, a kaposvári Csiky Gergely Színház, valamint a határon túli magyar nyelvű színházak tagjainak, továbbá a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatóinak segítése.
Egész pályafutása során lámpaláz nehezítette életét.
Még kislányként egyszer azt mondták neki, hogy sohasem lesz színésznő belőle, azután mindvégig ezzel küzdött, de a szövegébe csak egyetlenegyszer sült bele színpadon.
A színésznő, aki egyetlen gyermekét kiskorában veszítette el, 2002-ben alapítványt hozott létre a kora- és újszülöttek intézményen belüli és otthoni ellátásának támogatása érdekében.
Kétszeres Jászai Mari-díjas (1956, 1971), Érdemes (1976) és Kiváló Művész (1981), Kossuth-díjas (1985) művész. Megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét (1997), örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1998), a Nemzet Színésze (2000), Kállai Ferenc-életműdíjas (2013). 2004-ben megkapta a legjobb női mellékszereplőnek járó Vastaps díjat, 2007-ben a Magyar Filmszemle életműdíját vehette át. 2012-ben Hazám-díjjal ismerték el, ugyanebben az évben lett Budapest díszpolgára.
„Én mindig csak és kizárólag a színészetnek éltem. Örökké együtt akartam élni a szerepekkel, a külső világ számomra nem létezett. Azt hiszem, pályám során sok rendezőt megtévesztett az egyéniségem, az orgánumom, a temperamentumom. Szinte kizárólag kemény, erős, nagyszájú és brutális női figurákat láttak bennem. Olyannak akartak látni a rendezők, amilyennek ők gondoltak. De lehet, hogy én tévedek és mások látják azt, amilyen valóban vagyok?
Értetlenkedem azon, miért kellett nekem örökké a gátlásaimmal küzdenem? Mintha ugyanaz a tizenhat éves lány lennék, csak az engem körülvevő burok változott volna meg. Talán ez az én szerencsém, hogy meg tudtam maradni annak, ami voltam. Maradtam a Katonában indulása óta, most már lassan másfél évtizede és nem bántam meg. Jó szerepeket osztottak rám, hol kisebbet, hol nagyobbat, de igen szeretem az itteni légkört, a kollégákat, az egészet. 50 éve vagyok színész, mindent megkaptam, amit ezen a pályán megkapni lehet, hát mi kellene még?" – fogalmazott Máthé Erzsi pályájáról a Katona József Színház honlapján.
Nyitókép: Máthé Erzsi 2014-ben a Hogy volt?! műsor felvételén. MTVA Fotó: Zih Zsolt
