Morcsányi Géza 1952. augusztus 28-án született Budapesten. 1977 és 1988 között dramaturgként dolgozott több teátrumban, köztük a Radnóti Miklós Színházban.
Később az Interpress Magazin szerkesztője, 1989 és 1995 között az IPC Könyvkiadó munkatársa volt. A Magvető Könyvkiadót 1995 és 2015 között, a Líra Kiadói Csoport 2015-től vezette.
Munkásságát több díjjal ismerték el: 1999-ben Jászai Mari-, 2004-ben Gemini-, 2005-ben Budapestért díjat és A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át. 2017-ben egyik főszereplője volt Enyedi Ildikó Arany Medve díjas alkotásának, a Testről és lélekről című filmnek.
„Le merjem-e írni róla, hogy ő az egyetlen önazonos, hiteles magyar értelmiségi? Le merem, mert nem oktat majd ki, szelíd hangon, szórakoztatóan mondja el a telefonban, ez miért nem igaz, sok, tömény és füstös. És hogy ő ezt nem szereti. Az afféle írós, színészes, rendezős túlzásokat. És ez az első gyönyörű Morcsányi-paradoxon. Hogy ő ezt általában és mindenestül ki nem állhatja, gyűlöli a magakellető fontoskodást, a törleszkedést, a sznobizmust. De az egyes emberben ismeri, érti, érzi, szereti a gyöngeséget, az esendőséget, a túlzást, a nagyravágyást.
Vagyis az, hogy őt mindenekelőtt a munka érdekli (írás, műfordítás, színpadra alkalmazás, dramaturgia, szerkesztés, írói és színházi műhelyek formálása, igazgatása, filmszínészkedés), még nem jelenti azt, hogy ne izgatná szenvedélyesen az alkotó ember maga is. A produkció mögötti személyes kín. A küzdő alkotótárs mániája. Lehet az Esterházy Péter, akinek kiadója, dramaturgja és igazán közeli barátja is volt, Valló Péter, akinek évtizedek óta állandó dramaturg-alkotótársa, Gothár, Ulickaja, Darvasi vagy Bálint András. Érteni akarja őket, muszáj kezdenie valamit a sok habzó, varázslatos indulattal. Ezért tudta megmenteni a rendszerváltás után a Magvető Könyvkiadót, közben szépen csöndben ötvennél is több orosz regényt, drámát lefordítani” – írta róla Grecsó Krisztián hetvenedik születésnapja alkalmából az Élet és Irodalomban.
Fotó: Tóth Szabolcs Töhötöm
