A menekülő Mussolinit 1945 áprilisában fogták el és lőtték agyon olasz partizánok Milánóban. Holttestét - és vele együtt meggyilkolt szeretője, Clara Petacci holttestét - a piazzale Loretón kiakasztották.
Leccisi 1946 áprilisában, egy évvel Olaszországnak a náci uralom alóli felszabadulása után találta meg a Duce jelöletlen sírját, amelyből ellopta a maradványokat. A jobboldali újságíró, illetve két segítője pillanatok alatt tüntette el a holttestet, csak egy cédulát hagyott hátra a következő felirattal: "Végül, óh Duce, velünk vagy. Rózsával borítunk el, de erényed még e rózsáknál is illatosabb".
A fiatal, még gyenge lábakon álló olasz demokráciát megrázta az esemény, amelyből világszenzáció kerekedett. Négy hónappal később a hatóságok egy paviai kolostorban találtak rá a diktátor holttestére. Két szerzetes feladata volt a maradványok rejtegetése.
A meggyőződéses fasiszta Leccisi több mint tízéves kampánya után végül 1957-ben temették újra Mussolinit szülőfaluja, az észak-olaszországi Predappio temetőjébe. Leccisi "a korszak fasisztája volt, és fasisztaként is halt meg. Világnézete sosem változott. Teljes életét a Ducénak szentelte" - mondta az elhunyt politikus menye, Maria del Canto Merida. Életrajzát Con Mussolini prima e dopo Piazzale Loreto (Mussolinivel a piazzale Loreto előtt és után) címmel írta meg.
