Életének 86. évében, hosszan tartó betegség után csütörtökön elhunyt Nagy János felvidéki szobrász- és éremművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, Tata díszpolgára.
Nagy
János 1935. június 17-én született Rákosszentmihályon. A pozsonyi
Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a besztercebányai, majd a nyitrai tanárképző
főiskolán tanított. Bekapcsolódott a csehszlovákiai, majd a szlovákiai magyar
képzőművészeti életbe. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészeti
Társaságnak, majd a Szlovákiai Magyar Képzőművészeti Társaság elnöki tisztét
töltötte be. Kapcsolódott több művészeti csoportosuláshoz, köztük az Európa 24,
a Hungária 24, majd az Ősiség és Modernség (1994) nevezetű csoportokhoz.
Tanulmányai
során a realista és a neoklasszicista stílusú szobrászatot sajátította el, de
hamarosan a 20. században elterjedt absztrakt művészeti irányzat felé fordult
figyelme, azonban alapvetően megmaradt az alakos ábrázolás mellett. A
szobrászat minden ágában aktívan tevékenykedő művész volt: monumentális
kompozíciók, középméretű, kiállítási plasztikák, kisplasztikák, érmek és
plakettek egyaránt készültek műhelyében.
Alkotásait
számos egyéni kiállításon láthatta a közönség, köztéri szobrai többek között
Búcson, Budapesten, Dunaszerdahelyen, Füleken, Galántán, Gútán, Hetényben,
Hortobágyon, Ipolybalogon, Kisszebenben, Komáromban, Köbölkúton, Léván, Párkányban
és Szencen állnak. Esztergomban 2000-ben állították fel IV. Béla királyt
ábrázoló domborművét, 2004-ben Révkomáromban az Aradi vértanúk előtt tisztelgő
emlékművét, 2018-ban pedig Komáromban Egressy Béni-szobrát. II. világháborús
emlékművei Ipolyszakállason, Ipolybalogon, Nagycétényben és Málason láthatóak.
Martonvásáron 2015-ben adták át Beethoven
és a halhatatlan kedves című szobrát.
Nagy
János 1994-ben Esterházy János-díjat kapott, 2000-ben a Magyar Köztársaság
elnökének aranyérmével, 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend
lovagkeresztjével tüntették ki. 2002-ben kapta meg a Szlovák Köztársaság
Aranyplakettjét, 2003-ban a Posonium Irodalmi és Művészeti Életműdíjat Szlovákiában,
és 2009-ben a Szervátiusz Jenő-díjat. 2005 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia
tagja.
A
szobrászművésznek nyolcvanéves korában régi vágya teljesült, amikor Felvidékről
visszatért Magyarországra, hogy idős napjaira Tatán találjon békességet, az
önkormányzat a Vaszary-villát bocsátotta rendelkezésére élete hátralevő
részére.
Nagy János temetéséről Tata önkormányzata gondoskodik.
Nyitókép forrása: felvidek.ma.
