Paolo fivérével, a 2018-ban elhunyt Vittorióval az olasz filmművészet legjelentősebb alakjai közé tartozott. A testvérek együtt rendezett filmes alkotásaikkal díjak tucatjait nyerték egyebek között a berlini és a cannes-i filmfesztiválokon.
Első közös rövidfilmjüket 1962-ben forgatták, amit az 1967-es I sovversivi (Felforgatók) című alkotásuk követett. Nemzetközi áttörést azonban 1977-ben értek el a Padre Padrone (Apámuram) című alkotásukkal. Ez utóbbi filmjük Arany Pálma-díjat kapott a cannes-i filmfesztiválon, a Cézárnak meg kell halnia című filmjük pedig 2012-ben elnyerte a Berlinale Arany Medve-díját.
