 |
|
Popper Péter
|
Az egyik legnépszerűbb magyar pszichológus péntek hajnalra bekövetkezett halálát könyveinek kiadója, a Saxum Kiadó jelentette be. Popper Péter, akinek fő kutatási területe a pszichoterápia, a társadalmi beilleszkedési zavarok és a valláspszichológia volt, Budapesten született 1933. november 19-én. Tudományos tevékenységén kívül szívesen foglalkozott szépirodalommal is, maga is írt néhány színdarabot.
Az ELTE-n 1957-ben szervezett filozófia- logika-pszichológia szakos középiskolai tanári, majd klinikai gyermekpszichológus diplomát szerzett. Dolgozott pszichoterapeutaként és egyetemi tanárként is.
1997-től a pesti egyetemeken, főiskolákon (ELTE, MÚOSZ Újságíró iskola, Színház és Filmművészeti Főiskola, Rabbiképző) és vidéken is tartott előadásokat, s konzultánsa volt a Láthatatlan kollégiumnak.
Szerkesztette a Magyar Pszichológia Szemlét 1974 és 1990 között, de tagja volt az MTA Pszichológiai Bizottságának, s a Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság választmányi bizottságának is.
Utolsó előtti könyve, a Hordaléktalajon című kötet tavalyi bemutatásakor Popper Péter felidézte, hogy eredetileg szépírónak indult, de 48 éves koráig eltiltotta magát a publikálástól, és csak az asztalfióknak dolgozott. Az egyetem után Pető András mozgásterapeuta mellett dolgozott asszisztensként. Amikor a neves szakember megtudta, hogy verseket ír, elkérte a szövegeket. Miután elolvasta, azt mondta: "Fiam, ezek jó versek, jól írsz, de van egy baj. Nem írsz jobban, mint Baudelaire" - emlékezett a pszichológus.
Hozzátette, hogy néhány nap múlva megértette a főorvos szavait: lehet valakiből másodosztályú orvos, tanár, de másodosztályú művésznek lenni maga a katasztrófa. Később egy barátja, Gera György író, műfordító tanácsára küldte el esszéinek kéziratát a Magvető Kiadónak. "Miután Gyuri meghalt, végrendeletszerűnek éreztem tanácsát, ezért feloldottam magam a publikálási tilalom alól."
A Hordaléktalajon című kötetet, amelybe verseket, színdarabokat, novellákat és naplójegyzeteket gyűjtött össze az elmúlt évtizedekből, Popper Péter szerint az a felismerés hozta létre, hogy rádöbbent: pszichológiai karrierjének a csúcsára ért. "Észrevettem, hogy jó pszichológus vagyok, de jobb már nem leszek. Kerestem, hol lehetne tovább lépni, még egy kis pluszt kicsikarni magamból. Elkezdtem ambícióval írni" - mesélte az író. Az általa írt számos szakkönyv ellenére úgy érezte, a "pszichológia tolvajnyelvén" bizonyos témákról nem lehet beszélni - ezért fordult a szépirodalom felé.
Tudományos tevékenységén kívül szívesen foglalkozott szépirodalommal is, maga is írt néhány színdarabot (Isten komédiásai (1985), Útvesztő (1987), Kék balett (1988)). Számos szépirodalmi műve és esszéje jelent meg.
