Elhunyt Radda György Károly, aki kidolgozta az MRI-vizsgálatok módszerét
Elhunyt Sir George Charles Radda (Radda György Károly) világhírű biokémikus. A magyar származású brit professzor, aki a Royal Society Buchanan-érmét, a Brit Birodalom Rendje kitüntetést, valamint a Magyar Corvin-láncot is megkapta, pénteken 88 évesen halt meg – közölte a Magyar Corvin-lánc Testület szombaton az MTI-vel.
„Rendkívül gazdag örökséget hagyott ránk, áldozatos munkája inspiráló és példamutató a jövő nemzedékek számára” – idézte Vizi E. Szilvesztert, a Magyar Corvin-lánc Testület elnökét, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyarország Barátai Alapítvány korábbi elnökét a közlemény.
Radda György Károly 1936. június 9-én született Győrben. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem vegyész szakára. 1956-ban hagyta el Magyarországot. Az Oxfordi Egyetemen szerzett diplomát és kapott doktori címet. 1962–1963-ban a Kaliforniai Egyetemen (Berkeley) a Nobel-díjas Melvin Calvin professzor mellett dolgozott. 1964–1984 között az Oxfordi Merton College kutatója és a biokémia egyetemi előadója, 1988–1996 között az Orvosi Kutató Tanács Biokémiai és Klinikai Mágneses Rezonancia részleg vezetője volt.
1991-től 1996-ig az Oxfordi Egyetem Biokémiai Tanszékének vezetője volt, 1996–2003 között az Egyesült Királyság Orvosi Kutató Tanácsának (Medical Research Council) vezetőjeként dolgozott. Kutatói tevékenysége az enzimszabályozásra, a bioenergetikára és az élő szervezet biokémiájára irányult az emberi betegségekkel, főként a szívbajokkal, a cukorbetegséggel és a metabolikus szindrómával összefüggésben.
2001–2003 között a londoni Nemzeti Rákkutató Intézet elnöki, 2005–2008 között az Oxfordi Egyetem Fiziológiai, Anatómiai és Genetikai Tanszékének vezetői tisztségét töltötte be. 2005-ben alapítója és 2010-ig elnöke volt a Szingapúri Bioképalkotó Konzorciumnak (Singapore Bioimaging Consortium). Jelentős szerepet játszott a szingapúri-magyar tudományos együttműködés és tapasztalatcsere előmozdításában; 2008 és 2016 között a Szingapúri Tudományos, Technológiai és Kutatási Ügynökség Orvosbiológiai Tanácsának elnöki tisztségét töltötte be.
1980-tól volt a londoni Királyi Természettudományos Társaság (Royal Society) tagja, 1984–2003 között pedig a Brit Szív Alapítvány molekuláris kardiológiai professzora. Tagja volt az Academia Europaeának, 2010-től a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.
Tizenkét egyetem, köztük a Debreceni Egyetem és a Semmelweis Egyetem választotta díszdoktorának. 2023-tól a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatnál az elnök személyes tudományos tanácsadói körének vezetője volt.
Pályájának kezdetén az enzimek és membránok szerkezetét és funkcióját vizsgálta fluoreszcens szondákkal. Úttörő szerepe volt a nukleáris mágneses rezonancia (NMR) emberi testen való alkalmazásában. Több mint nyolcszáz publikáció szerzője.
Ars poeticájaként így fogalmazott: „Teljesen új szemléletre van szükség ahhoz, hogy az eltérő szakmák ne csak együtt dolgozzanak, hanem együtt is gondolkozzanak az emberiség legnagyobb problémáinak megoldásáról.”
2011-ben a Semmelweis Budapest Awarddal tüntették ki. A díjat olyan, nemzetközileg elismert eredményeket felmutató, az orvosbiológiai kutatások terén aktív külföldi tudós kaphatja, akinek teljesítménye méltó az egyetem névadójának szellemiségéhez. Feltétel továbbá, hogy a kitüntetett személy kutatásai az emberiség javát szolgálják, valamint új utat mutassanak az élő természet megismeréséhez.
Pályája során megkapta a Colworth-érmet (1969), a Brit Szív Alapítvány Aranyérmét (1982), a Royal Society Buchanan-érmét (1987), a Brit Birodalom Rendje kitüntetést (1993). II. Erzsébet királynő 2000-ben lovaggá ütötte, 2006-ban neki ítélték a Kardiovaszkuláris Tudományok Nemzetközi Akadémiájának Érdemérmét, 2013-ban a BioSpectrum Asia Pacific Awards Életműdíját (2013), 2016-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjét, 2018-ban pedig a Magyar Corvin-láncot.
