(MTI) - A magyar muzsikustársadalom, a magyar művészeti élet viszonylag későn, a kilencvenes évek vége felé ismerte fel, hogy Szőllősy András a Bartók utáni magyar zeneszerzés egyik legjelentősebb képviselője, Ligeti György és Kurtág György mellett a "harmadik mester" - áll az egyetem közleményében.
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium közleménye
Bár a magyar zeneszerzés mestere rendkívül későn, ötven éves kora körül kezdett rendszeresen komponálni, azonnal felfigyeltek tehetségére és díjakkal halmozták el. Művei később egész Európában és Amerikában is felzendültek.
Vonós és fúvós hangszerekből csalt ki eleven, friss színeket, noha saját magát nem tartotta zeneszerzőnek.
Őt, aki Kodály növendéke, Bartók kutatója, Ligeti és Kurtág barátja volt, csak egyvalami érdekelte igazán: a zene, a műalkotás.
Igaza volt egyik fiatalabb pályatársának, amikor azt mondta róla, hogy "ő az, aki csak a jó műveit komponálta meg." Igen, így van. Kiváló volt a kiválók között.
Szőllősy Andrást az OKM saját halottjának tekinti.
Szőllősy András zeneszerzői pályája III. Concertójának párizsi sikere után, a hetvenes évektől kezdve ívelt fel meredeken, amikor nagyszabású zenekari műveit (Trasfigurazioni, Musica per Orchestra) komponálta.
Szőllősy András 1921-ben született az erdélyi Szászvárosban. Kodály Zoltán és Viski János növendéke volt a budapesti Zenekadémia zeneszerzés szakán 1939 és 1946 között. Majd a jelentős kortárs mesternél, Goffredo Petrassinál képezte magát a római Szent Cecilia Akadémián. Zenei tanulmányaival párhuzamosan - mint egyik mestere Kodály - bölcsészetet is tanult a Pázmány Péter Tudományegyetemen, az Eötvös Kollégium tagjaként.
A nyolcvanas években a King's Singers felkérésére írta két nagyszerű vokális darabját, a Fabula Phaedrit és a Misererét. Vonósnégyesét a hollandiai Orlando fesztiválon, Tájkép halottakkal című zongoradarabját pedig az angliai Orkney Island fesztiválon mutatták be. Kompozíciói Európa csaknem valamennyi nagyvárosában és Amerikában is elhangzottak.
Zenetudósként a hazai Bartók- és Kodály-kutatás alapjait vetette meg. Zeneszerzői és zenetudósi tevékenységéért 1971-ben Erkel-díjat, 1985-ben Kossuth-díjat, 1986-ban és 1988-ban Bartók-Pásztory-díjat kapott, 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjainak sorába választották, 2006-ban pedig Széchenyi-díjban részesült.
