Szokolay Sándor az alföldi Kunágotán született 1931. március 30-án. Zenei tanulmányait 1947-ben a Kodály-módszer első fellegvárában, a legendás békéstarhosi zenei gimnáziumban kezdte, ott is érettségizett, majd a Zeneakadémián tanult zeneszerzést Szabó Ferenc és Farkas Ferenc tanítványaként.
Diplomájának megszerzése után, 1961-ig a Magyar Rádió zenei lektora és szerkesztője volt. 1966-tól 1994-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított. 1994-ben egyetemi tanárként nyugdíjba vonult, mostanáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa volt.
Szokolay a Durkó Zsolt, Petrovics Emil, Bozay Attila, Szőllősy András nevével is fémjelzett nagy magyar zeneszerző-nemzedék tagjaként hatalmas életművet hagyott hátra. Hét operát írt, közülük a Vérnász (1964) világsikert hozott, és a mai napig a legsikeresebb magyar zenedráma. Operát írt többek között Hamletről, Szent Margitról, Sámsonról. Komponált több szimfóniát, versenyműveket, oratóriumokat, miséket, kantátákat, balettzenét, számos kamarazenét és sok kórusművet.
?Művészetét ösztönös muzikalitás jellemzi: belső élményét spontán módon, az első sugallatnak engedve formálja elementáris hatású kompozícióvá, és az intuíció elsődlegessége mellett érvényesíti csak a ráció kontrollját. Évtizedek múltán viszont éppen a mesterségbeli tudás segítette hozzá, hogy a humor, a játék, a líra, a csend megélésének és a kamarazenei detailmunka birtokában újra és újra életre kelthesse ifjúkora végletes szenvedélyekkel teli, ösztönös muzsikáját?- írja róla a Gombos László.
Az alkotás mellett a magyar zenekultúra ügyét szolgálta a Magyar Kodály Társaság, a budapesti Operabarátok, a Magyar Zenei Kamara, majd a Nemzeti Alapítvány kuratóriumának elnökeként. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Szokolay Sándort 1960-ban és 1965-ben Erkel Ferenc-díjjal, 1966-ban Kossuth-díjjal, 1987-ben és 2001-ben Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki, 2002-ben megkapta a Corvin-láncot. 1976-tól az érdemes művész, később a kiváló művész címnek is birtokosa lett. Magyar Örökség-díjjal is elismerték munkásságát 1998-ban. 2008-ban Prima-díjat, 2011-ben pedig Artisjus-díjat kapott.
