Vitézy László 1940. május 17-én született Budapesten. Családját a kommunizmus alatt osztályidegennek minősítették, vagyonát elvették. 1959-től 1961-ig a Budapest Filmstúdió világosítója, 1963 és 1969 között a Mafilm segédoperatőre volt, 1972-ben egy magyar hajón bejárta a világot. 1973-ban szerezte meg diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező-operatőr szakán. 1979-ig a Balázs Béla Stúdió (BBS) vezetőségi tagja, két évig titkára, a Híradó- és Dokumentumfilm-stúdió rövidfilmrendezője, 1981-ben a Társulás Stúdió alapító játékfilmrendezője, oktatófilm-operatőre, a Magyar Televízió szerkesztőség-rendezője volt, majd a Profilm vezetője lett. 1988-ban a Mozgókép Demokratikus Szakszervezet egyik alapítója, 1990 és 1993 között a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának ügyvivője volt.
Az 1970-es, 1980-as években a Budapesti Iskola rendezői csoporttal a filmgyárat megújítva, új műfajokat megteremtve, egyszerű dokumentarista és játékfilmes eszközökkel készített filmeket a magyar szocializmus valóságáról. A kommunizmust a saját bőrén is megtapasztaló filmrendező számos alkotásában aprólékosan és könyörtelenül megmutatta a valóságot: a játszmákat, a kiégéseket, a megoldatlan és megoldhatatlan sorsokat. Forgatott tévéfilmeket, dokumentumfilmeket, az 1979-ben készült Békeidő, amely egy elnéptelenedő falu termelőszövetkezeti elnökének küzdelméről szólt a hatalmát védő felső vezetéssel szemben, a kádárizmus éles kritikáját adta, és a cenzúrán átcsúszva másfél millió emberhez jutott el.
Azt vallotta: mindig az érdekelte, amit a történelmi események, a külső, társadalmi változások az egyes ember életében okoztak. Olyan filmeket forgatott, mint a Leleplezés (1979), a Vörös föld (1982), a Reformgondolatok (1984), az Érzékeny búcsú a fejedelemtől (1987), Az Illés-sztori (2000), A Hortobágy legendája (2007). A 2010-es években filmre vitte Móricz Zsigmond Égi madár, Pillangó, A galamb papné című műveit, Sinka István életén alapul A fekete bojtár, ezt követte A színésznő (2017) és Az énekesnő (2022).
2022-ben Medgyessy Éva tollából Kamerapárbaj címmel jelent meg életművét áttekintő kötet. Gyermekei Vitézy Zsófia újságíró, diplomata, Vitézy Péter és Vitézy Dávid közgazdász, közlekedési városmobilitási szakértő.
A műfajteremtő, több rangos dokumentumfilmet, játékfilmet jegyző művész pályafutása elismeréseként 1980-ban megkapta a mannheimi filmfesztivál nagydíját, 1983-ban a Magyar Filmszemle díját, 2018-ban a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál legjobb televíziós film rendezőnek járó díját, 2023-ban Az énekesnő című alkotása pedig a legjobb tévéfilmnek járó díjat a Magyar Mozgókép Fesztiválon.
1980-ban Balázs Béla-díjat, 1987-ben SZOT-díjat vehetett át, 2014-ben Érdemes Művész, 2020-ban Kiváló Művész címmel, 2021-ben a közmédia Sára-Csoóri Életműdíjával tüntették ki. 2023-ban kapta meg a Kossuth-díjat Magyarország számára kivételesen értékes és az egyetemes filmművészetet is gazdagító művészi pályafutása, a Budapesti Iskola ikonikus alakjaként a szocializmus tabutémáit szociografikus alaposságra építő kifinomult művészi igénnyel megjelenítő alkotásai, a magyar irodalom klasszikus műveit méltó módon adaptáló rendezései elismeréseként.
Fotó: Cseke Csilla / MTI
