Az ünnepélyes térátadón Dr. Bácskai János Ferencváros polgármestere, Enrique Pastor de Gana Spanyolország nagykövete és Prof. Dr. Szél Ágoston a Semmelweis Egyetem rektora is beszédet mondott. Kiemelték a két tudós idegtudományok területén szerzett vitathatatlan érdemeit.
Enrique Pastor de Gana Spanyolország nagykövete elmondta, hogy Santiago Ramón y Cajal számára nagy eslimerést jelentett, hogy 2901-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává válaszották. A nagykövet úr hangsúlyozta, hogy a tudós számos visszaemlékezésében kitér erre a címre, hiszen a magyar tudományos élet már ekkor is Európa-szerte kiemelkedőnek számított.
Halász János kultúráért felelős államtitkár is köszöntő beszédet mondott a szobrok avatása előtt. ?Ha szobrot avatunk, jelet is hagyunk magunk után?. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy Szentágothai János élete során fontos kérdésekre kereste a választ, de kérdéseket is hagyott az utódokra. Idézte a spanyol tudós, Santiago Ramón y Cajalt, aki szerint a tudós rajongói nem tapsolnak és hajolnak meg szenvedélyes tetszésnyilatkozatoktól, de szeretettel tanulmányoznak, mértékkel ítélnek, teljes és visszavonhatatlan igazságot szolgáltatnak.
?Az anatómia számomra nem csupán minden orvosi gondolkodás és cselekvés elidegeníthetetlen alapja, hanem az anyag és a lét örök szépségének és harmóniájának egyik legmagasabb rendű megnyilvánulása? ? ez olvasható a tudós emlékére állított bronz domborműn. A magyar és a spanyol idegtudós szobra egymással szemben állnak a Szentágothai János téren, amely a Semmelweis Egyetem Elméleti tömbjével átellenesen terül el, ahol a magyar professzor évtizedeken át tanított.
Szentágothai János nagyszerű tudós és kiváló tanár volt, aki a Semmelweis Egyetem Anatómia Tanszékének vezetőjeként tevékenykedett1963 és 1977 között. Santiago professzorral tudományos síkon kapcsolódtak össze: az idegsejtek működésével kapcsolatban úgy gondolta, a spanyol professzornak van igaza, aki szerint két idegsejt között nincs anatómiai kapcsolat. A harmincas évek végéig tartó izgalmas vitát végérvényesen Szentágothai döntötte el, aki korszakalkotó kísérleteivel igazolni tudta a Nobel-díjas Ramon y Cajal feltevését és ezzel új irányt szabott a kutatásoknak.
Szentágothai János 1912. október 31-én született. Oktatási pályájának kezdetén új technikákat dolgozott ki a degeneráció kutatásával kapcsolatban, ezzel a neuroanatómiában elismert szaktekintéllyé vált. 1942-ben magántanári képesítést szerzett a neuroanatómia tárgykörében. A második világháború után a Pécsi Orvostudományi Egyetemre került, ahol az anatómiai tanszék vezetőjévé nevezték ki. Pécsi évei alatt iskolateremtő munkát végzett a neuroanatómia terén. 1961-ben az ő tanszékén kezdték hazánkban az elektronmikroszkópos agykutatást. 1963-ban átvette a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem anatómia tanszékének vezetését. Itt elsősorban a kisagy- és nagyagykéreg működésével foglalkozott, emellett kísérleti agykutatással, a gerincvelői és agytörzsi pályákkal és a reflexmechanizmusokkal. 1967-ben az MTA rendes tagjává választották. Leghíresebb tudományos munkája a Kiss Ferenccel készített Az ember anatómiájának atlasza című, általa rajzolt tankönyv, amelyet tizenhárom nyelvre fordítottak le és száznál több kiadást ért meg. Azt hirdette, hogy az ember beszédfejlődésének zöme féléves korától másfél éves koráig tart és benne a kommunikációigény a legfontosabb tényező. Budapesten halt meg 1994. szeptember 8-án.
Santiago Ramón y Cajal 1852. május 1-jén született. 1906-ban Camillo Golgival megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott, mert igazolta, hogy az idegsejt az idegrendszer alapegysége. Eredménye kulcsfontosságú volt a neuronok alapvető szerepének tisztázásában és az ingerület modern értelmezésében. Cajalt 1925-ben a MTA tagjává választotta. 1934 októberében halt meg Madridban.
