Eliramlik az élet - LEONARD COHEN: OLD IDEAS

Lehet-e egy életmű hívószava az elegancia? Persze. Mondjuk, Ottlikról is alapvetően ez jut eszünkbe: elegáns szövegek az emberi létezés mélyvilágáról. Leonard Cohenről is valami hasonlót mondhatunk, hozzátéve, hogy mindezt nem prózában, hanem versben és melódiákban mondja el a költő.

Néhány öltés, néhány akkord, és úgy áll az Amen című szám ennek a drága jó embernek, mintha egy milánói úri szabó alakítaná az öltönyt, pedig nem. Hová készülünk ilyen elegánsan? Gyónáshoz, esküvőhöz, gyászhoz? Az élethez öltöztünk így fel, megadjuk a módját, ahogy mondani szokás. Az 1934-ben, Montrealban született Cohen ezúttal is megadja a módját. Igaz, hogy nem bonyolítja túl az akkordmeneteket, de úgy áll rajta ez az egész, ahogy senki máson. Ismerős ez a világ, de pont az otthonosságát szeretjük. Szellős, egyszerű, de ihletett popsanzon-szerű dalok fűzére az Old Ideas.

Mindig megőrzi méltóságát, sosem lesz giccses, mindig belül van a határon, és ez az, amit több, Cohen életművéből szüretelő honi művész nem érez.

Az alapvetően puritán, finoman feldíszített dalok annyira ismerősek, amennyire ismerős a kedvenc külföldi kávézónkban elköltött fekete. Ismerős íz, de mindig valahogy más is az egész. Az utazástól, attól, hogy máshol van a szállás. Mindig másképpen fáradt az ember, de Cohen mindig egyféleképpen nyugtat meg. Kétségtelen, hogy a dalai nem úgy hatnak, mint egy reggeli, atommaghasadással felérő eszpresszó, úgy ébredünk fel, hogy végigálmodozzuk a napot, egyszerre vagyunk gyerekek és idős férfiak, több időzónát járunk be tehát, Greenwichen innen és a Jóreménység fokán túl.

A Going Home, az Amen, a Show Me The Place jelentik az album magaslati pontjait, de kellemes pillanatokat szerez a Come Healing, a Lullaby és a lemez utolsó dala, a Different Sides. Versek, mindenkinek.