A berlini születésű Gunter Demnig 27 évvel ezelőtt fektette le az első botlatókövet, és az apró emlékművek azóta Európa-szerte szinte minden országban megtalálhatók. A tízszer tíz centiméres, macskakőre helyezett réztáblák, amelyek utolsó ismert lakóhelyeiknél emlékeztetnek a náci diktatúra áldozataira a járdába süllyesztve, az áldozatok nevét, születési évét, meggyilkolásuk időpontját és rövid, egymondatos történetét ismertetik.
A százezredik darabot az 1941-ben guillotine által kivégzett Johann Wild nürnbergi lakása előtt, a Bartholomäus utcában fektették le. A tűzoltó Wild Németország Szociáldemokrata Pártjának tagja volt, valamint a weimari köztársaság idején a párt által alapított, a parlamentáris demokrácia mellett kiálló Reichsbanner-csoportot és a Vasfront nevű paramilitáris szervezetet gyarapította. Wildet akkor külföldi rádióadások hallgatása és terjesztése miatt ítélték halálra.
A botlatókövek idén 76 éves ötletgazdája a százezredik lefektetett emlékművel összefüggésben elmondta, hogy az első tábla lefektetésekor el se tudta képzelni, hogy ekkorára nőhet a kezdeményezése. Kiemelte: büszke rá, hogy az emléktáblák árát a hosszú évek során is sikerült 120 eurón (44.500 forint) tartani.
A projekt kezdetekor Demnig engedély nélkül helyezte el az emléktáblákat; az elsőt Kölnben, amiért eljárás is indult ellene. Egy évvel később, 1996-ban Berlin Kreuzberg kerületében 51 táblát helyezett el a járdán, szintén engedély nélkül, noha ekkor már nem indítottak eljárást emiatt. 1997-ben már rendelkezett engedéllyel, ekkor pedig csaknem hatszáz emlékkövet fektetett le Németországban.
Botlatókövek Magyarországon is vannak: országszerte több mint 560 emlékkő emlékeztet a nácik áldozataira, csak Budapesten 184 ilyen emlékmű található.
Nyitókép: Botlatókövek Budapesten, a Baross utca 94. számú ház előtt. Fotó: Balogh Zoltán / MTI
