A darab ajánlója így szól: „Kinek nem jutott még eszébe, hogy szerelemből, gyűlöletből vagy végtelen elkeseredettségből véget vessen ennek az egésznek? Az se baj, ha ez másnak a végét jelenti, csak legyen már valami. Göndör Sándor, a falu rossza is eljut a valami végére, amikor halálosan és reménytelenül beleszeret Tercsibe, a falu bírójának, Feledi Gáspárnak nevelt leányába. És ha a harag rossz tanácsadó, akkor Göndörnek ezerszer rosszabb tanácsadó jut: a Teremtés leggonoszabb baktere, akit egyenesen Gonosz Pistának hívnak.
Ráadásul Göndörbe fülig szerelmes a bíró vér szerinti lánya, Boriska is.
A falu mindennapjaiba berobbannak az ön- és egyéb gyilkossági kísérletek, a féltékenység, az ármány és a szabadrablás. A bíró hiába próbálja megállítani az érzelmek lavináját, betoppan titkos románca, Finum Rózsi, a falu kétes erkölcsű rosszleánya, aki végre tiszta vizet akar önteni a bűnös kapcsolat mocskos bögréjébe.
De hiába minden fondorlat, turpisság és praktika, az életből tudjuk, hogy mindig minden jóra fordul. Megjelenik rendet tenni az Úr, a Seregek Ura, és minden szerelmes férfinak eljön végzete: a szerelmes nő.”
„Borzalmasan érdekes szerelmi történet, olyan csavarokkal a végén, amik kiszámíthatatlanok. Az emberi gyarlóságoknak és boldogságoknak a széles skáláján játszik ez a mű, ezt pedig én nagyon kedvelem. Mindamellett elég vidám darab… ott, ahol éppen nem könnyekig szomorú” – fejti ki Mohácsi János. A rendező szerint a nézők is szeretni fogják az előadást. „Nem adunk nekik más esélyt! A társulat munkáját, a találkozásokat – ezzel a zenével, amit Márton írt – mindenképp kiemelném, ha arról kérdeznének, mit szerettem leginkább a próbafolyamat alatt” – mondja a rendező.
Gáspár Tibor színművészt Feledi Gáspár, a falu bírója szerepében láthatja a közönség. „Egy apa, egy vezető, egy falu, egy ország, egy kultúra. Nagyon összetett dolog ez. Az előadás reflektál a mára is természetesen. Hogy ismerős legyen. Nagyon az. Nagyon magyar. És mégis, a Mohácsi testvérek ezt úgy írták meg, hogy élvezhető módon, fájdalmainkat, a bűneinket, az örömeinket, kis- és nagyszerűségeinket, mindent odatesz ebbe a közösségbe. Ez egy kis közösség, de ha továbbgondoljuk, borzasztó, mennyi bűnünk van. De élni kell, szeretni kell, szenvedni, csalódni. Azt hiszem, ez mind benne van. Ez egy óriási eposz, és nagyon boldog vagyok, hogy benne lehetek” – fogalmazott Gáspár Tibor.
Fotók: Miskolci Nemzeti Színház/Éder Vera
