Jackson
Andrew Jackson talán nem is gondolta volna, hogy kampánybéli legnagyobb ellensége nem egy minden hájjal megkent politikus, hanem egy nő lesz, ráadásul saját hitvese. Jackson jóval azelőtt, hogy megválasztották volna az Egyesült Államok hetedik elnökének (1829-1837), elvette Rachel Donelsont. A nő egyszer már férjezett volt, de később elvált. Csakhogy mint utóbb kiderült, nem törvényesen, férje ezért házasságtöréssel vádolta meg az asszonyt. Jacksonnak végül három évet kellett várni, hogy hivatalosan is az oltár elé vezesse Donelsont.
Ugyan az eset harminc évvel Jackson hivatalba lépése előtt történt, ellenfelei nem mulasztották el az elnökjelölt orra alá dörgölni a kényelmetlen témát az 1828-as választás idején ? Jackson felesége becsületének védelmében több párbajban is részt vett ?, amit a demokrata párti politikus személye és a beiktatása előtt röviddel elhunyt felesége elleni támadásként értékelt.
Grant
Ulysses S. Grant (1869-1877) legendás hadvezéri képessége sem tudta feledtetni elnöki terminusainak sorozatos botrányait. Közülük elsősorban az aranyárral való spekuláció emelkedik ki. A két spekuláns, Jay Gould és James Fisk az aranyak felvásárlásával hatalmas pénzügyi pánikot okozott az országban, mivel a kormány a polgárháború végeztével fedezetlenül kezdett pénzt kibocsátani, amelyet nemesfémmel akart visszavásárolni. A pánik kitört, mire az árak az egekbe szöktek, a részvények pedig soha nem látott mélységekbe zuhantak.
Bár Grant személyesen nem volt érintett a botrányban, sokan az ő nyakába varrták az akut pénzügyi krízist, mivel Gould és Fisk az elnök nagybátyját, Abel Corbin politikust behálózva érvelhettek az arany eladása ellen. Henry Adams később vitriolba mártott tollával támadta Grantot egy újságcikkben, mondván, az elnök maga is részt vett a pénzügyi machinációkban.
Garfield
Jóllehet maga nem keveredett bele, James Garfield kormányzásának (1881) utolsó fél évét az ún. Star Route-botrány keltette viharok lecsendesítésével volt kénytelen eltölteni. Ebben az időben még magáncégek foglalkoztak a postaszolgálat megszervezésével. A cégvezetők rendre alacsony fizetéseket állapítottak meg a dolgozóknál, de mikor a kongresszus színe elé járultak, sokkal magasabb bérköveteléssel álltak elő, a "profit" pedig saját zsebükbe vándorolt ? vagy éppen a megkent politikusokéba.
A korrupció ellen Garfield keményen fellépett, de az általa kezdeményezett nyomozás végét már nem élhette meg, mivel 1881-ben merénylet áldozata lett. (Az amerikai történelemben másodszor fordult elő, hogy egy hivatalban levő elnököt öltek meg.)
Cleveland
Groover Cleveland (1885?1889 és 1893?1897) szemszögéből a lehető legrosszabbkor, ellenfelei számára viszont a legjobbkor, az elnöki kampány kellős közepén pattant ki a botrány: kiderült, hogy a politikusnak egy olyan özveggyel volt kapcsolata, akitől állítólag gyereke született, s hogy efelől mindenkit meggyőzzön, a hölgy Oscar Folsom Cleveland nevet adta szerelmük gyümölcsének. Cleveland ekkor beleegyezett a gyermektartásdíj fizetésébe, majd anyagilag segített abban, hogy árvaházban neveljék fel a kis Oscart.
A kampány ideje alatt született rigmus (Ma, Ma, where's my Pa? Gone to the White House, ha, ha, ha!) állandóan emlékeztette a politikust ballépésére, de Cleveland emberi nagyságára vall, hogy töredelmesen bevallott mindent, amit a saját javára tudott fordítani: talán ennek is köszönhető, hogy ? nagyon szoros küzdelemben ? végül megnyerte az elnökválasztást.
Harding
A Warren G. Harding (1921-1923) kormányzása idejére eső skandalumok közül a Teapot Dome keltette a legnagyobb hullámokat ? olyannyira, hogy ezt tartották a Watergate-ügy kipattanásáig az Egyesült Államok legnagyobb botrányának. Albert B. Fall belügyminiszter az amerikai haditengerészet Teapot Dome-nál és további két területen tárolt olajtartalékát magáncégeknek adta bérbe, mindezt irreálisan alacsony áron és mindenfajta versenyeztetés nélkül. Ez önmagában még nem lett volt baj, csakhogy Fall kenőpénzt fogadott el a vállalkozásoktól.
Fall nem bukott volna meg, ha az így kapott összeget nem látványos módon éli fel, s nem fordítja saját életkörülményének javítására. Mai értéken számolva Fall több mint hatmillió dollárnak megfelelő kenőpénzt kapott, a két éven át folyó nyomozás végeztével pedig megállapították bűnösségét, ezzel a korábbi új-mexikói szenátor lett az első olyan hivatalban levő politikus, aki korrupció miatt került börtönbe.
Nixon
Watergate ma már az elnöki botrányok szinonimája lett. Az ügy 1972 nyarán pattant ki, amikor ismeretlenek betörtek Larry O'Brien, az amerikai Demokrata Párt akkori elnökének irodájába, hogy ott lehallgató berendezéseket helyezzenek el. A szálak a Fehér Házba vezettek, az ügyből belpolitikai válság lett és Richard Nixon ? a hivatalban lévő elnökök közül mindezidáig egyedüliként ? 1974-ben lemondásra kényszerült. Utóbb kiderült, hogy Nixon személyesen adott utasítást a megfigyelésre.
Nixon (1969-1974) lemondását a televízió és a rádió is élőben közvetítette. Egyesek szerint azzal, hogy a helyébe lépő Gerard Ford (1974-1977) megbocsátott elődjének, jóvátehetetlen hibát követett el: a gesztus Ford elnöki székébe került, amelyet az 1976-os választás során Jimmy Carter kaparintott meg.
Reagan
Ronald Reagan (1980-1988) legnagyobb kormányzati fiaskója, külpolitikai ballépése kétségkívül az Irán-kontra ügy volt. Mint ismeretes, az Egyesült Államok fegyvereket adott el az Irakkal éppen háborúban álló, a teheráni nagykövetségen korábban 63 amerikai állampolgárt 444 napon át fogvatartó iszlamista vezetésű Iránnak, a befolyt összegből pedig a marxista sandinisták ellen harcoló nicaraguai kontrákat támogatták.
Az ügyet Reagan eleinte igyekezett tagadni, de később maga is elismerte, hogy hibát követtek el. Mindez azonban nem csorbította jelentősen a Nagy Kommunikátornak is nevezett republikánus politikus népszerűségét.
Clinton
A Bill Clinton elnökségét (1993-2001) beárnyékoló legnagyobb botránynak a Monica Lewinsky-ügy bizonyult, amely majdnem a demokrata politikus elnöki székébe került. A Fehér Ház szolgálatában álló hölggyel Clinton igen intim viszonyt, mint fogalmazott: "illetlen fizikai kapcsolatot" ápolt, mint kiderült, összesen kilenc alkalommal. Az elnök alkotmányos felelősségrevonását (impeachment) azonban a szenátus megakadályozta, ugyanis nem lett meg a vádemeléshez szükséges kétharmados többség.
A "Monicagate" ("Lewinskygate", "Tailgate", "Sexgate", "Zippergate") igazi sztárt csinált a Fehér Ház gyakornokából, akinek az 1999-ben az ABC amerikai hírcsatornán sugárzott interjúját rekordszámú néző, 70 millió ember látta a tengerentúlon.
