Az elnök, a pápa és a miniszterelnök

Kultpol

John O'Sullivan a Terror Háza konferenciájára érkezett Budapestre; a tanácskozás témája a száz éve született Ronald Reagan politikája volt.

A szerző a Helikon Kiadó igazgatójával, Szabadhegyi Péterrel folytatott beszélgetésén is kitért a volt amerikai elnök és II. János Pál pápa közötti bizalmi kapcsolatra, amelynek alapját szerinte az adta, hogy számos erkölcsi és politikai nézetet osztottak. Mint mondta, a két legfontosabb az volt, hogy a vallás lesz a szovjet kommunizmus bukásának egyik kiváltója, valamint szükség van a nukleáris leszerelésre, méghozzá elsősorban keresztény alapon.

"Az 1982-es vatikáni találkozásukkor egy órát töltöttek kettesben. A pápa utána azt mondta két bíborosnak, hogy Reagan valóban elkötelezett a leszerelés mellett. Többek között ez a találkozás alapozta meg a kettejük közötti bizalmi viszonyt" - idézte fel John O'Sullivan.

Mint kifejtette, Reagan és II. János Pál "komoly keresztény gondolkodók" voltak; Reagan a keresztény erkölcstan elveiből indult ki a hadügyi, gazdasági és társadalmi kérdésekben egyaránt. "A pápa első lengyelországi látogatását az elnök egy tárgyalását megszakítva a televízión követte, és potyogtak a könnyei. Később azt írta, ekkor értette meg, hogy a vallás lesz a kommunista birodalom Achilles-ina" - mondta az újságíró.

Elhangzott, hogy Reagan első elnökké választásakor az európaiak nagy része egy primitív politikai nézetekkel rendelkező együgyű színészt látott benne, de idővel be kellett látni, hogy "Reagan okos és egyenes politikus, akinek ráadásul általában igaza volt".

John O'Sullivan kitért Thatcher és Reagan német újraegyesítéssel kapcsolatos eltérő álláspontjára is. "Reagan támogatta az újraegyesítést, nagyrészt azért, mert a németek maguk is ezt akarták, és hitt a nemzetek önrendelkezésében. Thatcher viszont több más európai politikussal, köztük Francois Mitterrand-nal együtt egyértelműen ellenezte ezt, méghozzá elsősorban a kamaszlányként beléje égett második világháborús emlékek miatt. Úgy vélem, ez hiba volt a részéről, hiszen ha támogatta volna az újraegyesítést, később egy Helmut Kohllal kötött szövetség mentén sokkal inkább a briteknek tetsző medret szabhatott volna az európai integrációnak, szemben a megvalósult francia befolyással" - fejtette ki John O'Sullivan.

A brit szerző szerint az 1970-es évek végének válságidőszaka kellett ahhoz, hogy a túlságosan konzervatívként jegyzett Thatcher, a túl amerikainak és optimistának tartott Reagan, valamint a második vatikáni zsinat liberális fordulatához képest túlságosan "lengyelnek", konzervatív katolikusnak vélt Karol Wojtyla vezetői pozícióba juthasson. "Egy harmonikus időszakban ez valószínűleg sohasem sikerült volna ennek a három szorgalmas és nagy munkabírású, de erős és éles karakterű embernek" - tette hozzá John O'Sullivan.