A lengyel nagykövetség mellett működő Petőfi Sándor Lengyel Iskola tanulói, szülők és tanárok közösen a legismertebb lengyel festők képein szereplő alakok, parasztok, nemzeti hősök és múzsák szerepét öltötték magukra. A festményeket nem csupán életre keltették, de interpretálták is, sokszor merész, olykor játékos formában. A portréfotókat Csoma Szilvia kapta lencsevégre – közölte a budapesti Lengyel Intézet.
A közlemény felidézi, hogy az élő festmények vagy élő reprodukciók, azaz egyes festmények vagy irodalmi művek újraalkotása már a 18. században is ismert, a jelmezbálok hangulatát színesítő parateátrális szalonjátéknak számított.
Az újraalkotás jelensége a 19. században tett szert nagyobb népszerűségre, ekkor került fel a színpad deszkáira, felvonulások és fesztiválok részeként. Eleinte azonban nem a festészet, hanem a szépirodalmi művek szolgáltak inspirációul; az élő reprodukciók legtöbbször zenei aláfestést kaptak.
A lengyel nagykövetség mellett működő Petőfi Sándor Lengyel Iskola élő reprodukcióit a 19. és 20. századi lengyel festészet remekművei ihlették. A projektben résztvevők nem könnyű feladatra vállalkoztak: olyan ismert lengyel festők képein szereplő parasztok, nemzeti hősök, gyerekek és múzsák szerepébe kellett bújniuk, mint Józef Chelmonski, Stanislaw Wyspianski, Jacek Malczewski vagy Tadeusz Makowski – közölték a szervezők.
Mint hangsúlyozták, a résztvevők nem csupán életre keltették az egyes műveket, de interpretálták is azokat. Az interpretációk kiindulópontja a fogyasztói társadalom kritikája és annak játékos formában történő ábrázolása volt. A kiállításon az ihletet adó, eredeti képek reprodukciója mellett csaknem harminc ismert lengyel festmény újragondolásával találkozhat a látogató.
A február 7-ig megtekinthető tárlat a Szülők a Lengyel Iskoláért Alapítvány által kezdeményezett és létrehozott szélesebb projekt eredményeképpen jött létre, a Segítség a Keleten Élő Lengyeleknek Alapítvány társtámogatásával.
Nyitókép forrása: Lengyel Intézet
