Élő zenekari kísérettel érkezik a Margitszigetre az Amadeus

Mozielőadás élő zenekari játékkal a Margitszigeten

Augusztus 22-én, szombaton este 8 órakor veszi kezdetét az Amadeus Live című produkció a Margitszigeti Szabadtéri Színpad deszkáin. Az előadáson Miloš Forman 1984-es rendezését vetítik eredeti hanggal, magyar felirattal. A mozgókép hangsávjának zenei részét a vetítéssel egyidejűleg, a színpadon elhelyezkedő zenészek keltik életre, így a hangzás közvetlenül a nézőtér előtt formálódik meg.

Az élő hangszeres kísérettel zajló vetítés sajátos technikai követelményeket támaszt az előadók elé. A karmesternek szigorúan tartania kell a mozgókép által diktált tempót, hiszen a zenei belépéseknek másodpercre pontosan egyezniük kell a filmvásznon zajló eseményekkel, a szereplők mozdulataival és a képi vágásokkal. Ernst van Tiel irányítása alatt a zenekar és a kórus úgy működik együtt a vetítőgéppel, hogy a hang és a kép egységes élményt alkot.

A Győri Filharmonikus Zenekar tapasztalt együttese nagy gondossággal szólaltatja meg a klasszikus partitúrákat, miközben a Budapest Scoring Énekkar szólamai az operai és egyházzenei betéteknél egészítik ki a hangzást. A szabadtéri helyszín akusztikai adottságai mellett a hangmérnöki munka biztosítja, hogy a párbeszédek érthetősége megmaradjon a zenekari hangerő mellett is.

A cselekmény háttere és a zenei tartalom

Miloš Forman filmje az idős Antonio Salieri visszaemlékezései alapján mutatja be Wolfgang Amadeus Mozart alakját. A történet a két zeneszerző közötti szakmai és emberi viszonyt tárgyalja, középpontba állítva a kivételes tehetség, az emésztő irigység és az alkotói hév összeütközését. A cselekmény kibontakozása során a zenei tételek kulcsszerephez jutnak, hiszen ezek a darabok határozzák meg a jelenetek ritmusát és mélységét.

A képsorok alatt felhangzik a zaklatott hangvételű 25. szimfónia, a Don Giovanni című opera több ismert részlete, továbbá a zeneszerző életének végén keletkezett Requiem is. A hangszerek és a kórus közvetlen jelenléte miatt ezek a dallamok nem csupán háttérként szolgálnak, hanem az esemény legmeghatározóbb tényezőivé lépnek elő.

A színműtől a filmes forgatókönyvig

A film alapját Peter Shaffer 1979-ben bemutatott színműve adta. A londoni és a New York-i Broadwayn tartott premiereket követően a darab nemzetközi hírnévre tett szert, és megkapta a legjobb színdarabnak odaítélt Tony-díjat. A színpadi sikert látva Miloš Forman felkérte az írót a filmes változat kidolgozására. Shaffer maga írta át a színpadi szöveget forgatókönyvvé, szorosan együttműködve a rendezővel, megteremtve a későbbi felvételek irodalmi alapját.

Az 1984-ben bemutatott alkotás mind a hivatásos bírálók, mind a moziközönség körében kiemelkedő fogadtatásra talált. Az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia összesen 11 kategóriában jelölte a produkciót Oscar-díjra. A jelölések közül 8 végződött győzelemmel: a film elhódította többek között a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek, a legjobb adaptált forgatókönyvnek és a legjobb férfi főszereplőnek (F. Murray Abraham) járó aranyozott szobrot is, ezzel beírva magát a mozitörténet legfontosabb alkotásai közé.

A művészi szembenállás bemutatása a vásznon

A történetvezetés Salieri vallomására épül, aki az elmegyógyintézet falai között számol be Mozarttal való kapcsolatáról egy fiatal papnak. A cselekmény bemutatja, miként szembesült az udvari zeneszerző a fiatal salzburgi muzsikus rendkívüli képességeivel, amelyeket saját szorgalmához és vallásos áhítatához képest felfoghatatlannak talált. A forgatókönyv lépésről lépésre követi végig, ahogyan a csodálat átadja helyét a neheztelésnek és a romboló szándéknak.

Mozart személyisége Forman olvasatában feszegeti a bécsi udvar megszokott kereteit. A film a zeneszerző magánéletének nehézségeit, anyagi gondjait és betegségét éppúgy láttatja, mint páratlan zenei munkásságát. A zárószakaszban a Requiem megírásának körülményei kerülnek előtérbe, ahol a haldokló szerző és az őt segítő, ám titokban vesztét kívánó Salieri együtt dolgoznak a partitúra lejegyzésén.