|
||
| Franco helyét keresi a történeti emlékezetben |
A Daily Telegraph tudósítója, Henry Buckley The Life and Death of the Spanish Republic (A Spanyol Köztársaság élete és bukása) címmel írt munkája a történészek között nemrég még mitikus státuszt töltött be kalandos sorsa miatt. A Manchester vonzáskörzetéből származó Buckley az 1936-39-es konfliktus kitörése előtt hat évvel érkezett meg Spanyolországba. A polgárháború kitörésekor már meglehetősen mélyen ismerte a szembenálló felek érdekeit, több harcot és ütközetet látott, mint bármely más tudósító, s a harcok során összebarátkozott Ernest Hemingway-jel is.
A polgárháborúról írott emlékiratait Buckley a második világháború kitörésekor fejezte be, de 1940-ben bombatalálatot kapott az a londoni raktár, ahol az első kiadás példányai piacra kerülésükre várakoztak. A könyvből mindössze 200 példány maradt meg, ám a múlt héten spanyol nyelven új kiadás jelent meg, melyet Buckley egyik fia, Ramón fordított le angolra.
Az új kiadás előszavában Franco életrajzát is vázoló történész, Paul Pereston arról a személyes emlékéről is beszámol, hogy miért került nyolc évébe a könyv egy példányának beszerzése. Egy másik történész, Hugh Thomas elismeri azt a hatást, melyet Buckley könyve a saját munkájára gyakorolt.
"Ami egyedülállóvá tesz egy ilyen emlékiratot, az nem csak a katonai harcok és a politikai csatározások nagy mélységélességű megörökítése, hanem az a nagyon személyes hang, mely a beszámolót mnden ízében jellemzi" - nyilatkozta a könyvről a spanyol irodalmat tanító és kutató Ramón. "Egyszerű és néha humoros beszámoló, mely megérdemli, hogy visszakerüljön a főáramba."
 |
|
Buckley a |
Buckley részletekbe menően foglalkozik a könyvben a kihasznált munkások és földtelen parasztok helyzetével, kikben a feudális társadalom utolsó szenvedő alanyait látta. Egy fejezetben leírja, hogyan tartóztatják le az éhező parasztokat, akik makkot loptak. Buckley-t a brit és a francia kormányzat különös gúnnyal és megvetéssel kezelte, amiért nem az intervenciós erők oldalának tudósítójaként jelentkezett. Persze az sem tetszett nekik, hogy Buckley részletes beszámolót közölt arról, amikor a kormányok jobban aggódtak a Prado múzeumában található kincsek állapotáért, mint az ostromlott Madrid félmilliós lakosságáért. Megörökítette, amint a brit hatóságok megengedték a német bombázóknak, hogy Gibraltárban tankoljanak Sevilla bombázása előtt.
A fordító Ramón szerint: "Apám könyve egyfajta kirohanás honfitársai és Anglia ellen, mely hátat fordított Spanyolországnak és egy olyan gonosznak, melyet Hitler 1939-es felvonulásával már nem tudtak az angolok sem letagadni." A második világháborút és az anzioi hadisérülést követően Buckley 1949-ben visszatért Spanyolországba, és ott élt 1972-ben bekövetkező haláláig.
Buckley egyik barátja, a The Times tudósítója, Willy Forrest a következőket írta: "Buckley minden külföldi tudósítónál többet látott a spanyol polgárháborúból és azt lelkiismeretes pontossággal tudta rögzíteni. Igazságkeresése elnyerte azok megbecsülését is, akik néha jobban szeretnék, ha a polgárháború eseményei mindörökre rejtve maradhatnának."
