Magyarországra érkezik a legsikeresebb német kortárs opera, amelyet a Bajor Állami Operaház rendelt meg Aribert Reimanntól. Az 1978-as ősbemutató óriási sikert aratott, s ami a kortárs művek között igen ritkán fordul elő: a pozitív szakmai visszhang mellett a közönség tetszését is azonnal elnyerte a vállaltan nem könnyen élvezhető mű. A kritikusok úgy fogalmaztak, hogy a bonyolult zenei anyag minden nehézsége ellenére sikerrel alkalmazkodik az operaértő közönség ízléséhez is.
Az elmúlt harmincöt évben a német nyelvterület tucatnyi nagyobb és kisebb operaháza mellett San Franciscóban és Tokióban is bemutatták a darabot, az idei évadban pedig Budapest mellett Párizsban is műsorra tűzik.
A hazai operajátszásban nem gyakori a rendezői adaptáció. Aribert Reimann Shakespeare-operájának bemutatója több szempontból is jelentős kulturális esemény: a Magyarországon első alkalommal színre kerülő előadás Jean-Pierre Ponnelle művészete előtt is tiszteleg. A francia rendező Németországban kezdte pályáját, amely később a világ legjelentősebb operaházaiban teljesedett ki ? dolgozott persze Bayreuthban, és sok egyéb helyszín mellett a Metropolitanben és a Covent Gardenben is. A Lear ősbemutatójára így emlékezett: ?Az elején valamelyest bizalmatlan voltam az anyaggal. Az volt a gondom, hogy a Shakespeare-mű önmagában annyi operai tulajdonsággal bír, hogy egy megkomponált Lear könnyen túlzásnak hathat. De attól a perctől kezdve, hogy megkaptam az első fénymásolt partitúraoldalakat, és rendszeresen találkoztunk, világos lett számomra, hogy ez a Lear lenyűgöző mű lesz.?
Ponnelle nyílt, üres színpada a természetet idézi ? az alkotó tiszta, technikai állapotot említ, melyben a színpaddeszkák filmes pontossággal kialakított megformálása jelenti a kontrasztot, mint egy mocsárvidék. Ebben olyan színházi formát keresett, amelyben a történet minden anekdotikus historizálástól mentesen elmesélhető. A színészvezetés némileg az ázsiai színházat idézi a kabuki és a bunraku-marionett színház elemeivel. Ponnelle munkája alapján a magyarországi bemutatót Anger Ferenc instruálja rendezőként, a színpadi világot pedig a sikeres, fiatal látványtervező, Zöldy Z Gergely adaptálja.
A birodalmát lányai között felosztó Lear történetével az elmúlt évszázadokban több zeneszerző ? Berlioz és Debussy is ? foglalkozott, Verdi is tervbe vette a téma feldolgozását, másfél évtizede pedig egy finn szerző operáját mutatták be Helsinkiben. A megvalósult feldolgozások közül egyértelműen kiemelkedik Aribert Reimann műve. Ahhoz, hogy megértsük a Lear éjfekete világának sajátosságait, érdemes felidézni a szerző életének mozzanatait. Aribert Reimann a második világégés idején, családi tragédiák árnyékában töltötte gyerekkorát egy neves orgonaművész és énekes-tanár házaspár fiaként. Tízéves korában már zongorára írt darabot, húszas éveiben keresett zongoristaként és korrepetitorként tűnik fel. Három évtizeden át tanít kortárs ének szakon, emellett zenekari és vokális műveket egyaránt szerez. Minden minőségében ? tanárként, dalszerzőként, operakomponistaként is foglalkoztatja az emberi hang és annak határai, a szakirodalom az énekesek komponistájaként emlegeti. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy egyszerű helyzet elé állítaná énekeseit, sőt: mivel pontosan ismeri az énekhang lehetőségeit, gyakran a megvalósíthatóság végső határaiig megy el. Az Operaház Lear-premierje kivételes kihívás elé állítja az énekeseket. A bemutatón Tómas Tómasson lép színpadra a címszerepben. A nemzetközi hírű énekes hősbariton címszerepekkel (A bolygó hollandi, Wozzeck) kezdte pályáját. Az izlandi művész világszerte a legjelentékenyebb koncerttermek és operaházak vendége, fellépett többek között a Covent Gardenben, a milánói Scalában, a brüsszeli La Monnaie-ben, a tengerentúlon a Los Angeles-i és a San Franciscó-i Opera is vendégei között köszönthette. Dolgozott mások mellett Riccardo Mutival, Dariel Barenboimmal, Lorin Maazellel. A budapesti Lear-bemutatón a Magyar származású Stefan Soltész áll a dirigensi dobogón, értő irányításával szólal meg Reimann sötét, bonyolult és meditatív zenéje, amely egy zenetörténész szerint szinte fizikailag hat hallgatójára-nézőjére: a kizökkent világot a sikolyok, a recsegések-ropogások, a fogcsikorgatásra emlékeztető erős hanghatások húsbavágó erővel érzékeltetik. A Lear zavarba ejtő, szuverén, monumentális alkotás, amit a zenetudósok korunk legszélsőségesebb, legféktelenebb zenéi között tartanak számon. A különleges hangzásvilágot a Magyar Állami Operaház kiváló szólistái interpretálják ? a főbb szerepekben Bátori Éva, Kovácsházi István, Palerdi András, Rálik Szilvia és Sümegi Eszter lép színpadra. Az előadás a január 30-i bemutató után még öt alkalommal látható az Andrássy úti dalszínházban.
Aribert Reimann: Lear
opera két részben németül, magyar és angol felirattal
Magyarországi bemutató: Magyar Állami Operaház, 2016. január 30.
Szövegíró: Claus H. Henneberg
Eredeti díszlet: Jean-Pierre Ponnelle
Eredeti jelmez: Pet Halmen
Eredeti rendezés: Jean-Pierre Ponnelle
Díszlet- és jelmezrekonstrukció: Zöldy Z Gergely
Színpadra állítja: Anger Ferenc
Magyar felirat: Orbán Eszter
Angol felirat: Arthur Roger Crane
Zenei asszisztensek: Szennai Kálmán
Karmester: Stefan Soltész
Lear király: Tómas Tómasson
Franciaország királya: Kovács István
Albany hercege: Haja Zsolt
Cornwall hercege: Ujvári Gergely
Kent grófja: Kovácsházi István
Gloster grófja: Palerdi András
Edgar: Matthew Shaw
Edmund: Frank van Aken
Goneril: Bátori Éva
Regan: Rálik Szilvia
Cordelia: Sümegi Eszter
Bolond: Káldi Kiss András
Szolga: Hajdu András
Lovag: Frech Zoltán
Közreműködik a Honvéd Férfikar
