A határozatot Carlos Cerda bíró hozta, aki a nyugalmazott tábornok 27 millió dollárra becsült vagyonának eredetét vizsgálja. A bíró négy vádpontban rendelte el a bűnvádi eljárást, amelyek közt az adócsalás és okirathamisítás is szerepel. Augusto José Ramón Pinochet Ugarte 1973-tól 1990-ig állt a chilei katonai kormányzat élén. De ki is ő, hogy került a hatalom csúcsára, és miért visszhangzik tőle a sajtó még ma is? Augusto Pinochet, aki a napokban tölti be a 90. évét, többféle vizsgálat célpontja a hatalomban töltött évei (1973-1990) alatt elkövetett bűncselekmények gyanúja miatt. Szeptemberben a chilei bíróság már döntött Pinochet mentelmi jogáról, akkor emberiesség elleni bűncselekmény ügyében engedélyezték a bűnvádi eljárást. A döntés alapján vádat emelhetnek az agg exdiktátor ellen 119, 1975-ben meggyilkolt menekült ügyében, akiknek holttestét a szomszédos Argentínában találták meg.
Augusto Pinochet 1915. november 25-én született a chilei Valparaisóban. A Valparaísói San Rafael Papneveldében, a Quillota Iskolában, a Ferences Atyák Valparaísói Iskolájában és a Katonai Iskolában (ahová 1933-ban iratkozott be), végezte el általános és középiskolai iskolai tanulmányait. Ezután hadnagyi ranggal került a gyalogsághoz. Több éves kényszerű vándorlás után egyre feljebb lépdelt a katonai ranglétrán. (A korszak és a térség katonai politikájában természetes volt a folyamatos áthelyezések rendszere) 1943. január 30-án vette feleségül Lucía Hiriart Rodriguezt, akitől később öt gyermeke született: három lány és két fiú.
1948-ban Hadi Akadémiára ment, ahol 1951 után tanársegédként katonai földrajzot és geopolitikai tanulmányokat oktatott. Ekkortól felügyelte szerkesztőként a "Cien Águilas" (Száz Sas) c. magazint. 1953 elején a Hadi Akadémia professzora lett, és ezzel párhuzamosan kezdte el a Chilei Egyetem jogi karát is.
1956-ban Pinochetet egy csoportnyi fiatal tiszttel együtt megbízták, hogy hozzák létre az Ecuadori Hadi Akadémiát Quito-ban. A "Quito-misszióban" három és fél évet töltött, ahol az új intézményben a geopolitika, a katonai földrajz és a hírszerzés oktatását vezényelte. Sikerét jelzi, hogy 1963-ban a Hadi Akadémia aligazgatója lett. 1968-ban a második hadsereg vezérkari főnökévé léptették elő Santiagóban, majd az év végére és a következő év elejére egyre több hadseregcsoport vezetőjévé nevezték ki. 1971 januárjában a santiagói katonai laktanya vezénylő tábornoka lett, és végül 1972-re kinevezték a chilei hadsereg vezérkari főnökévé. Növekvő népszerűségét és hazai sikereit jelzi pályája akkori tetőpontja: 1973. augusztus 23-án a korábban megválasztott szocialista elnök, Salvador Allende kinevezte a hadsereg főparancsnokává.
A marxista elnök, Salvador Allende 1964-ben indult először a chilei elnökválasztáson, ám az Egyesült Államok (és a Központi Hírszerzési Hivatal, a CIA) által (több mint nyolcmillió dollárral) pénzelt ellenfelével szemben akkor alulmaradt. 1970-ben újra indult az elnöki székért, és a CIA ekkor is szerette volna megakadályozni a győzelmét, ami kis híján sikerült is: Allende ekkor sem kapott teljes többséget, épp csak sikerült megnyernie a választásokat. Nixon Allende beiktatásától kezdve attól félt, hogy Chile "második Kubá"-vá válik, így minden hírszerzési és gazdasági eszközt megragadott arra, hogy megbuktassa (gazdasági szankciók, az ellenfelek pénzzel és fegyverrel való támogatása). Ezek azonban sikertelenek voltak, így ekkor küldték a helyszínre a CIA katonai tanácsadóit.
1973. szeptember 13-án az elnöki palotát brit Hawker Hunter vadászgépekkel "lázadók" támadták meg, így Pinochet "kénytelen volt" katonai államtanács alakítását bejelenteni. Allende a palotában maradt, és megadás helyett inkább öngyilkosságot követett el. Mivel a hadsereg legrégebbi alakulatainak élén Pinochet ált, így őt nevezték ki a győzedelmes katonai junta kormányzótanácsa élére. Az emlékirataiban később Pinochet is megerősítette, hogy komoly koordináló szerepet játszott az államcsínyben. Az elmúlt pár évben azonban az akkori magas katonai vezetők is sorra megerősítették, hogy Pinochet már akkor tervezte a hatalomátvételt, amikor Allende kinevezte a hadsereg élére.
1973. szeptember 13.
Pinochet hamar megerősítette egyeduralmát, és önmagát nevezte ki a Junta egyedüli elnökévé (korábban ugyanis azt tervezték, hogy a pozícióban folyamatosan váltják egymást a magas rangú katonatisztek), majd hamarosan kinevezte magát a Köztársaság Elnökévé is. E mellett felvette a "Capitán General" címet, felélesztve ezzel a chilei függetlenségi háborús hős, Bernardo O'Higgins (1778-1842) kultuszát.
Hatalomra kerülése után villámgyors gazdasági reformokat indított be az országban. Az új gazdaságpolitika kidolgozására érkeztek az országba az ún. "Chicago-fiúk" (a monetarista Milton Friedman elképzeléseinek követői, a Chicago-i Egyetemen végzett közgazdászok). Az ő támogatásukkal Pinochet uralmának korai évei alatt Chile gazdasága komoly változásokon ment át. Allende korábbi gazdaságpolitikája ugyanis azon alapult, hogy a fontos nagyvállalatok állami kézben kell maradjanak, így például az USA tulajdonában lévő rézbányák is. Az államosításokra az Egyesült Államok akkor a gazdasági segély leállításával válaszolt. A réz világpiaci ára is zuhanni kezdett, így az ország gazdasági káoszba került. Ekkor sokan láthatták fontosnak, hogy a katonák átvegyék a hatalmat, és véget vessenek ennek a káosznak. Pinochet ugyanis egy nyitottabb és szabadabb piacot ígért: "Chile a proletárok országa helyett a vállalkozók országa lesz".
Az erőszak és vérfürdő a puccs után is folytatódott és a Pinochet-adminisztráció egyik fő eszköze lett. Miután hatalomra került, Pinochet kemény kézzel kormányzott, elsőként a baloldali ellenzéket zúzta szét: az első pár napban több mint 5000 embert öltek meg, illetve a következő három év során 130000 embert tartóztattak le. Akik bármilyen módon is felemelték a szavukat Pinochet ellen, hamarosan "eltűntek". Még ma sem lehet tudni, hogy a 17 évi uralom alatt hány embert öltek meg a kormányzati és katonai erők, de a Retting Bizottság korábbi vizsgálata szerint a puccs kivételével 2095 embert öltek meg és 1102 további ember "tűnt el". Az ellenzékiek közül sokakat kínoztak meg és börtönöztek be. Ennek hatására több ezer chilei hagyta el az országot és menekült külföldre.
Pinochet elnökségét ezzel párhuzamosan sokszor zavarták meg és tették bizonytalanná lázadások, és elszigetelt erőszakos zendülések. A merényletkísérletek mindennaposak voltak, ami viszont a kormányzatot csak egyre paranoiásabbá és erőszakosabbá tette.
A chilei helyzet 1976 szeptemberében kapott nemzetközi visszhangot, mikor Orlando Letelier, Chile egyik korábbi washingtoni nagykövete, és az Allende-kormány korábbi minisztere autóbomba áldozata lett Washingtonban. Ez azért került a figyelem középpontjába, mert nem sokkal előtte Pinochet egyik korábbi katonai ellenlábasa, Carlos Prats tábornok hasonló körülmények között vesztette életét Buenos Airesben. (Ez volt a "Kondor-akció": a latin-amerikai diktátorok összehangolt akciója ellenfeleik kiiktatására)
1983 májusától az ellenzék és a szakszervezetek felvonulásokat és sztrájkokat szerveztek a rezsim ellen, ám ezzel még erőszakosabb fellépést váltottak ki a biztonsági erőkből. A legkomolyabb fellépésre 1986 szeptemberében került sor, amikor Pinochet ellen merényletet kísérelt meg a Manuel Rodriguez által vezetett Hazafias Front (FPMR), akik valószínűleg a helyi kommunista Párttal is kapcsolatban álltak. A merénylet sikertelen volt, Pinochet csak kisebb sérüléseket szenvedett.
Az 1980-as választások megismétléseként 1988. október 5-ére írtak ki új népszavazást, melynek tétje Pinochet elnöki hatalmának újabb 8 évre való meghosszabbítása volt. Az ellenzékiek ekkorra azonban egyesített offenzívát indítottak az államhatalom ellen. Követeléseikben azonos nyilvánosságot, tv- és rádióidőt, és a szavazási-törvények megváltoztatását követelték. A Ricardo Lagos által vezetett ellenzék teljes erőbedobással és színes hirdetésekkel kért mindenkit, hogy szavazzanak a kétrubrikás választócédulán nemmel Pinochetre. Lagos egy élő tévéinterjúban ráadásul az "eltűnt" személyekről kérdezte Pinochetet. Velük szemben a kormányzati választási taktika kemény, sötét és félelemkeltő volt: a kormányzat az ellenzék által korábban is okozott gazdasági káoszra próbálta felhívni a figyelmet.
A szavazáson azonban a "Nem" voksok aránya volt a magasabb, így következő évben nyílt elnökválasztást tartottak, kongresszusi választásokkal egybekötve. Az elnöki széket Pinochet 1990. március 11-én hagyta el. A hadsereg élén viszont egészen 1998-ig állt. Az utóbbi posztot elhagyva élethosszúságig szenátori széket kapott, amely minden olyan minisztert megillet Chilében, aki legalább 6 évig betöltött valamilyen kormányzati pozíciót. E miatt nem lehetett őt Chilében felelősségre vonni, és az ellene lefolytatott eljárás is csak Nagy-Britanniában való letartóztatása után vehette kezdetét.
Pinochetet külföldi utazása során, 1998. októberében tartóztatták le, Londonban. A letartóztatási parancsot Baltasar Garzón, spanyol bíró írta alá, és így Pinochet házi őrizetbe került a klinikán, ahol korábban hát-problémáival kezelték. A letartóztatási parancs ekkor 94 rendbeli kínzással lefolytatott vallatás miatt helyezte őt vád alá. (A szám azért ilyen alacsony, mert Nagy-Britannia csak elég későn írta alá a kínzások ellen nemzetközi egyezményt, így a vádpontok ezzel egyeztetve Pinochet uralmának csak utolsó 14 hónapjából származhattak.)
A junta vezetői
Problémák csak abból adódtak, hogy a 82 éves Pinochet törékeny egészsége miatt hol tartsák meg a tárgyalást. Folytak a tárgyalások a Spanyolországnak való kiadatásról, ám a chilei kormány hivatalosan tiltakozott letartóztatás, a kiadatás és a tárgyalás ellen is. Nagy-Britannia a problémák elkerülése végett egy idő után feloldotta a házi őrizetet, és Pinochet így visszatérhetett Chilébe, ahol egy kormányzati bizottság állt fel, mely megfosztotta őt mentelmi jogától, és megkezdték a vádirat pontjainak kivizsgálását. A Chilei Legfelső Bíróság a vádpontok meghallgatása után felmentette a tábornokot, orvosi indokokra hivatkozva. A 2002-es júliusi döntés után Pinochet csendben visszavonult, otthagyta a kongresszust és csendben élt szenátori nyugdíjából. Kerülte a nyilvános mutatkozást, és nem is került reflektorfénybe 2003. szeptember 11-éig, mikor uralmának 30 éves évfordulóját tartották.
2004. május 28-án a chilei Legfelső Bíróság 14 szavazattal kilenc ellenében visszavonta Pinochet "dementia" státuszát, és így immunitását is a büntetés alól. Ehhez az ürügyet egy Pinochettel nem sokkal korábban készült televízió-interjú adta, melyben a látottak szerint Pinochet teljesen ép és egészséges.
Chilét továbbra is megosztja Pinochet öröksége. Sokak szerint egy brutális diktátor, aki véget vetett a demokráciának és további uralmát a kínzások és a gazdagok uralma fémjelezték. Ezek ellenzői szerint megmentette az országot a kommunistáktól és a chilei gazdaságot modern irányba terelte. Uralmának erőszakos jellege mára széles körben ismertté vált, és bár követői ezeket a chilei társadalom növekvő feszültségeivel magyaráznák, mégis a felelősségre vonás jelentheti a múlttal való szembenézés első lépcsőfokát.
