Első iparművészünk, Róth Miksa nyomában

Budapest csaknem mindegyik jelentős, az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején készült épülete büszkélkedhet mozaik- vagy ólomüveg díszekkel. Ezek egytől egyig Róth Miksa műhelyéből kerültek ki. Az üveges családból származó iparos megújította és művészi fokra emelte mesterségét, és elérte, hogy munkásságát művészetként értékelje már az akkori közönség is.

A Róth család a Nefelejcs utcában lakott 1911-től, az udvarban pedig a négyemeletes(!) műhely állt. A II. világháború után a művész özvegye és gyermekei két szobát tarthattak meg, amelyben igyekeztek megőrizni a családfő terveit, alkotásait, gyűjteményeit, melyeket később az államnak ajánlottak fel azzal a feltétellel, hogy emlékmúzeumot nyitnak az épületben. A Róth Miksa Emlékház 1999-ben nyílt meg 3 lakószobával. Ebben az eredeti bútorokat, lámpákat és a művész által tervezett függönyöket, bútorokat, paravánokat is megcsodálhatjuk, az alsó szinten pedig kiállítótereket alakítottak ki állandó és időszaki tárlatoknak.

Róth Miksa édesapja és nagyapja is üvegesek voltak, többek között a Nyugati pályaudvarnak is ők szállították az üveget. A művész követte a családi hagyományokat, az üzletet felvirágoztatta, mesterségét művészi szintre emelte. Nyitott volt az újdonságokra, alapanyagban és formavilágban egyaránt. A mozaikművészetet teljesen megújította azzal, hogy nem csupán a hagyományos négyzetformát használta, hanem a kialakítandó mintához igazította és vágta ki a mozaikdarabokat, és ő volt az első, aki hordozható mozaikképeket alkotott. Előtte csak falakra, homlokzatokra, padlóra rögzítetten készítettek ilyeneket. A mozaikdarabok alapanyaga pedig lehetett akár az opálos hatású Tiffany-üveg, aranyozott üveglapocska, vagy a Zsolnay-gyárból beszerzett kerámia forma is.

Mesterségét magas szinten űzte, emellett tehetséges üzletember is volt, mindenben igyekezett a megrendelő kedvében járni. A legenda szerint például Ferenc József azért adományozta számára a császári és királyi üvegfestő címet, mert a millenniumi ünnepségekre, a Vajdahunyad várába érkező császárt és hitvesét Róth Miksa róluk készült gyönyörű üvegfestményei fogadták.

Az újdonságokra nyitott Róth a modern technikákat különösen kedvelte. A frissen piacra dobott Tiffany üvegekből egész hajóval rendelt Amerikából. Saját lakásában is szívesen élt a technikai újdonságokkal. Csillárját úgy készíttette például, hogy alkalmas legyen gázzal és a várva várt elektromos árammal történő működtetésre is.

A modern irányzatokra is frissen reagált. Hosszú élete során a historizmus, a szecesszió és az art deco stílusában egyaránt alkotott. A kor legismertebb képzőművészeivel dolgozott együtt, többek között Nagy Sándorral, Körösfői-Kriesch Aladárral és Rippl-Rónai Józseffel is. Utóbbival a sikeres közös munka ellenére megromlott a kapcsolatuk, mert Rippl-Rónai megkérdőjelezte munkájának elismerését, csak egyszerű iparosnak tartotta, aki nem érdemel művészi elismerést.

Róth Miksát mestersége minden fortélya izgatta. A régi templomi üvegablakokat is megvizsgálta, hogy mitől csillognak olyan különlegesen. A középkorban nem tudtak olyan tisztaságú üveglapokat készíteni, mint Róth korában, szennyeződések, buborékok kerültek az üvegbe, ezek okozták a különös fényviszonyokat. Megpróbálta eltanulni a régi mesterek fortélyait, különféle fémek porát keverte a még forró üvegbe, így készítve „középkori” üvegtáblát.

Mesterségbeli tudását át is adta a műhelyében dolgozóknak, hiszen egymaga nem tudott volna ennyi feladatnak megfelelni. A megrendelővel való egyeztetést követően megrajzolta és megfestette a tervezetet, a kész mozaik- vagy üvegalkotást pedig a műhelyben készítették el munkásai.

A kiállítás része például egy üvegfestett kép, mely Neumann János családjának készült. Középen egy margaréta, melyet körülvesz három állatfigura. Neumannék hárman voltak testvérek, a három állatalak a gyerekeket szimbolizálja. Édesanyjukat Margarétának hívták, a piros hátterű virág az anyai szeretet megtestesítője.

A világkiállítások is sorra elismerést hoztak számára, majd mindegyiken éremmel díjazták alkotásait. Az emlékházban megcsodálhatjuk az 1904-ben St.Louis-ban ezüstérmet nyert mozaikkandallóját, melyből összesen négy készült.

Később már zsűrizésre kérték fel – a rossz nyelvek szerint azért, hogy más is nyerhessen a mozaik és üvegfestés kategóriájában.

Megrendelések nem csupán Magyarországról érkeztek, hanem Európa más országaiból, sőt a tengerentúlról is. Mexikóvárosban a Teatro Nacional 180 négyzetméteres üvegkupoláit és mozaikjait is ő tervezte és kivitelezte. Az I. világháború azonban közbeszólt, a színpadi üvegfüggönyt már a Tiffany cég valósította meg az eredeti terveknek megfelelően.

Műveit szerencsére máig sok helyen megcsodálhatjuk, de jó néhány megsemmisült a történelem viharában. Nem csupán a háborús eseményeknek estek áldozatul Róth remekei, egyházi ihletésű műveit a kommunizmus alatt sok helyen megsemmisítették. Egyik remekműve – A műveltség allegóriája – egy műértő szerzetes segítségével menekült meg. A bejelentett megsemmisítés előtti éjjel lapjaira szedte szét az ólomüveg képet, bőröndbe rakta, vonatra szállt és Róthék lakására vitte, ahol átadta a családnak.

Róth Miksa emlékét a róla elnevezett emlékház szemet gyönyörködtető kiállításán kívül a közeli Garay utcában látható tűzfalfestmény is őrzi, hiszen a Tiroli fiú eredetije egykor a közeli üvegfestő műhelyben készült.

A fotókat a szerző készítette.