A nagy sikerű 2022-es angliai turnén a szigetország közönsége és sajtója már felfigyelt a Concerto Budapest szimfonikus zenekarra, és kitüntető fogadtatásban részesítette őket. A 2023. szeptember 12-én Croydonban kezdődő, és 19-én a Dublin National Concert Hallban záródó, többek közt a legendás londoni Cadogan Hallban és az edinburghi Usher Hallban zajló hatállomásos turné tétje éppen az előző évi siker tükrében volt rendkívül magas. Ezúttal is a nagy presztízsű IMG Artists London volt a turné szervező partnere az Egyesült Királyságban, a zenekarral fellépő zongoraművészek pedig idén a francia Pierre-Laurent Aimard és Berecz Mihály voltak.
Keller András, a Concerto Budapest zeneigazgatója így fogalmaz: „Fantasztikus volt az egész turné. Talán még soha nem voltam ilyen büszke a zenekaromra az elmúlt tizenöt év alatt. Csodálatosan játszottak, és inspiráltuk egymást. Kiváló szólistákkal utazhattunk, Berecz Mihály fantasztikusan játszotta Rachmaninov 2. zongoraversenyét, és Pierre-Laurent Aimard zongorajátéka is mindenkit teljesen magával ragadott. Aimard olyan mértékben autentikus előadója a magyar zenének, a Bartók-játékában olyan ruganyosság és nemesség van, ami a 3. zongoraversenyben elemi erővel tört elő. Csajkovszkij V. szimfóniája és Beethoven Eroica szimfóniája két hatalmas mű, amelyekhez az évek folyamán közösen nőttünk fel a zenekarral. Ennek köszönhetően a turnén mindennap tudtunk valami újat mondani a közönségnek. Megismerhették a zenekar erényeit, megérezték, hogy a Concerto Budapest minden tagja őszintén, a szíve mélyéről játszik, és ez olyan sikert aratott, amire nem találok jó szavakat. Rengeteg ráadást kellett adnunk, mindenhol szűnni nem akaró álló tapsviharral hálálta meg a közönség a koncertjeinket. Elképesztő volt a teljesítmény és az odaadás, amit a zenészek napról napra nyújtottak. Azt hiszem, valamennyien büszkék lehetünk a Concerto Budapestre.”
A 2022-ben Angliában először turnézó magyar zenekar a váratlan meglepetés erejével rázta fel a kulturális közvéleményt. Idén már a legszigorúbb, részletekbe menő közönségfigyelem és kritikusi attitűd mellett kellett megszólalniuk Mozart, Bartók, Beethoven, illetve két alkalommal Csajkovszkij nyelvén, olyan helyszíneken, ahol a világ legjobb zenekarai követik egymást a színpadon, adott esetben épp Beethoven Eroica szimfóniájával vagy Bartók 3. zongoraversenyével.
A londoni Cadogan Hallban és a guildfordi G Live-ban adott koncertet követő cikkek már megmutatták: a Concerto Budapest lenyűgözte és meghódította a közönséget, a kritikák a legnagyobb zenekarok közé emelték az együttest.
A nemzetközi sajtó-, média- és a turnéstratégiát jegyző Szabó Stein Imre kifejtette: „Egyértelmű volt a nagyon magas tét és a vele járó kockázat. Egy rendkívüli, de Angliában alapvetően még kevéssé ismert magyar zenekart kellett a megérdemelt nemzetközi helyére pozicionálni a klasszikus zene szempontjából döntő fontosságú és éppen ezért a világ legjobb zenekarait folyamatosan vendégül látó angol és most már írországi piacon. Tudtuk: itt és most a nüanszok és a zenei teljesítmény lesz a döntő, a friss bemutatkozóknak járó, esetenként udvarias figyelemre nem építhettünk. András egy merész koncepció alapján pont olyan művek mellett döntött – Mozart 40. szimfóniája, Beethoven Eroica szimfóniája vagy Bartók 3. zongoraversenye, melyet a BBC Promson egy hónapja a Budapesti Fesztiválzenekar is előadott –, amelyek a klasszikus kánon részei, és a kritikusok több alkalommal is hallhatják őket a legnagyobbak előadásában. Azt hiszem, András éppen azt akarta dűlőre vinni egyértelmű megmérettetésben, hogy hol vagyunk, hol a helyünk a nemzetközi élmezőnyben. Az én dolgom ezúttal leginkább az volt, hogy a hatalmas munka és a művészi teljesítmény áttörje a valóban meghatározó angol média frontvonalát, és annak ellenére címoldalon jelenjünk meg a legnagyobb kritikusok írásaiban, hogy a dolgok normális rendje általában az, hogy hosszú évek szívós aprómunkájával talán a negyedik, ötödik sikeres turné után kezdenek kiemelten foglalkozni egy-egy zenekarral. Azt még hozzáteszem, hogy szeptember közepe pont a legkeményebb időszak, amikor indul az évad, s a sztárok és sztárzenekarok egymás után lépnek fel a műértőket és sznobokat egyaránt mágnesként vonzó hangversenyeken. A Cadogan Hallban megrendezett döntő fontosságú koncertünkkel egy időben tartották a Barbican Centerben a londoni közönségkedvenc zenekar, a London Symphony Orchestra nyitókoncertjét, amely egyúttal az épp leköszönő Sir Simon Rattle-t követő Sir Antonio Pappano által jegyzett új időszak első hangversenye volt... Amikor a The Telegraph és a Guardian angol kimértséghez képest szuperlatívuszokban bővelkedő cikkei megjelentek, tudtam, tudtuk, hogy világsikert arattunk. A legjelentősebb szakmai, kritikai portálok, a Seen and Heard, az ArtsDesk, a Bachtrack a legkisebb részletekbe menő, egyes szólistáinkat névvel is kiemelő, elképesztően pozitív kritikákat közöltek.”
A The Telegraph vezető zenekritikusa és egyben a Royal Academy of Music professzora, Ivan Hewitt már cikke kezdetén a „fenséges”, „nagyszerű” jelzővel illette a zenekart a guildfordi G Live-ban adott koncert után, nem mellesleg megdicsérve a magyar kulturális kormányzatot is, hogy egy Londonhoz képest kevésbé jelentős helyszínen zajló turnéfellépést is büszkén támogat, szemben az angol kormányzati gondolkodással, amely egy klasszis zenekart sztárszólistával csak a legnagyobb helyszíneken lenne hajlandó támogatni. A The Guardian egyik legszigorúbb és Angliában közintézménynek számító kritikusa, Tim Ashley a londoni koncertet követően már a cikk címében kiemelte, hogy Keller András egy született kamarazenész zenei részletek iránti ritka ösztönével irányítja a zenekart, amelyet lenyűgözőnek talált. Az egyes művek előadását elemezve a zenekar játékát rendkívül kifinomultnak, egyszersmind a legapróbb részletekig koncentráltnak írja le. A hangzást tekintve a tisztaságot és a zenei gazdagságot emelte ki, egyszerűen kitűnőnek nevezve a Concerto Budapestet. A neves skót zenei szakíró, Gregor Tassie a Seen and Heard hasábjain a „csodálatos” jelzővel illette a Concerto Budapest edinburghi koncertjét, amely egyben az Usher Hall legendás vasárnapi koncertsorozatának nyitóhangversenye volt. Csajkovszkij V. szimfóniájának előadását az egyik legnagyobb orosz karmester, Jevgenyij Mravinszkij zenekarának elképesztően fegyelmezett játékához hasonlította, és cikkét így zárja: „Pompás koncertet hallhattunk egy virtuóz zenészekből álló zenekartól, akik a magyar zene kiemelkedő nagykövetei.” Boyd Tonkin, a The Art Desk kritikusa jól megérdemelt zajos ünneplésről ír, a BachTracken pedig Andrew Larkin a „roppant lenyűgöző” és „tagadhatatlanul lebilincselő” jelzőkkel illeti a dublini előadást, elragadtatással beszélve a hegedűk lágy, tiszta hangjáról és a zenekar kamarazenei játékmódjáról.
A kritikákat olvasva kiderül: jól láthatóan egy újabb magyar zenekar került fel a nemzetközi térképre.
A nyitóképen Keller András. Fotók: Mudra László
