Jó ötlet volt a két fotóművésznek közös kiállítást rendezni, hiszen kettejük látásmódja között felfedezhetünk valamiféle párhuzamot: a természet és a víz szeretete az, ami mindkét alkotó fotóin átüt. Ezek a képek érdek nélkül tetszenek, a kanti értelemben vett szépek. Tiszta látványok jelennek meg a fotókon, amelyek nem kívánnak magasztos eszméket közölni vagy elgondolkodtatni a nézőt, egyetlen céljuk a gyönyörködtetés.
Amit egyébként sikerült tökéletesen meg is valósítaniuk: ezek a harmonikus, sokszor szimmetrikus kompozíciók jól esnek a szemnek és kicsit ráébresztenek arra minket, hogy mennyi szép dolog is van a világban, amit sokszor észre sem veszünk a nagy rohanásban.
Az Álmodó vizek című kiállítás anyaga a vizet mint művészi fotótémát ötféle oldalról közelíti meg. A fotók egy része a víz különféle dinamikáit mutatják be, mások az eltérő halmazállapotait hangsúlyozzák és vannak olyanok is, amelyek a víz tükröződő tulajdonságával játszanak el. Vizúr János és Kércz Tibor fotói között egyaránt találunk absztrakt munkákat és olyanokat is, amelyek a vízről mint éltető erőről mesélnek.
Vizúr János Balatoni tükör 1-2., Tengerparti vonalak és Felszíni fodrozódás című fotói a vízhullámok selymességét, puhaságát ragadja meg, ezáltal érdekes kontrasztot képeznek Kércz Tibor jeges fotóival, amelyek a víz hidegebb, élesebb oldalát, geometrikusabb formáit emelik ki.
Vannak olyan fotók is ezen a kiállításon, amelyek az önmagán túlmutató absztrakt látványt jelenítik meg. Vizúr János Cseppnyi haza című fotóján a vízcseppeken felcsillanó trikolor a magyarságunkat, hazánkat juttatja az eszünkbe, míg Kércz Tibor Izzó napfelkeltéje a víz helyett egy másik elemet idéz fel, a tűzre asszociálunk.
Aztán ott vannak az egészen minimál, szinte grafikának tetsző fotók is, amelyeken maga a víz szinte teljesen eltűnik és csupán ürügyként szolgál a művészi kompozíció megalkotására. Ilyen munka például Vizúr Gyula Grafikája vagy Tavi minimál című fotója. Ez utóbbin a víz maga a fehér háttér, amelyből a nád fekete vonalak sokaságaként rajzolódik ki.
Külön egységet alkotnak azok a fotók, amelyek a víz lendületességét jelenítik meg. Tobzódó hullámokat, zúgó patakokat és sodródó vízeséseket láthatunk ezeken a fotókon. E munkák közül a legizgalmasabbak pedig azok, amelyek rávilágítanak a víz erejére, arra, hogy milyen érdekes alakzatokat tud megformálni a különféle sziklákból, hegyekből. Kércz Tibor Hullámjátéka vagy Gömbszikla konkréciók, valamint Vizúr János Hullám fel-szín című fotóin láthatunk például ilyen izgalmas kreációkat.
A víz éltető erejét hangsúlyozó képeken jellemzően különféle állatok jelennek meg. Vizúr Nyújtózkodóján ott van például egy madár, mellette egy óriás rétisast, majd hattyúk egész tömegét ábrázoló fotók.
Szintén az élővilágot megmutató fotók közé tartozik Vizúr János Cseppkéje, amelyen egy levélen pihenő békát látunk, azonban ez a fotó már átvezet minket a következő egységbe, ahol óriásira nagyított, makró fotók fogadnak. A Harmatfű részletessége igazán magával ragadó, a képen levő növényi rész izgalmas párhuzamot alkot Vizúr János Őszi palettáján szereplő vízcseppekkel.
A következő fotókon egzotikus állatokkal, japán hómajommal, mandzsu darvakkal és egy borjúfokával találkozunk, majd négy fotón a víz egy érdekes halmazállapota, a pára kerül terítékre. Itt szerepel Kércz Geotermikus völgy, Reggeli párafelhő és Párás napfelkelte, valamint Vizúr Hajnal a pusztán című fotói.
Vizúr Január és Napfelkelte című munkái szintén izgalmas ellenpontot képeznek így, egymás mellett, de izgalmas az a képcsoport is, ahová a vízesések fotói kerültek, mert ezek rámutatnak arra, hogy a víz a csobogástól a zuhatagig egészen különféle sebességgel tud lejutni egy-egy ilyen vízesésből.
Míg az eddigi fotók egymás mellett, sorban szerepeltek a falon, addig az utolsó egységben két képcsoport szerepel. Az elsőben a vízi építményekkel találkozunk, így például Kércz Jégformációk vagy Úszó jéghegy című munkáival. A csoport legérdekesebb alkotása a Hommage á Gaudí, amely egy víz által kifaragott jégszorbot tár elénk, ez a forma pedig tökéletesen felidézi bennünk a szecesszió nagymesterének építészeti remekeit, a Güell-park vagy a Casa Milá formáit.
Az utolsó képcsoport a víz tükröződő képességét hangsúlyozó fotókat mutat be. Itt szerepel egy énekes rigó, egy erdei pinty és tükröződő másai, valamint azok a jeges tájak, amelyek Kércz fotóin a víz által megkétszereződnek.
A most bemutatott természetfotók nem dokumentarista céllal jöttek létre, egy sajátságos, elmélyült látásmódból, esztétikai céllal születtek. A Természettudományi Múzeum kupolatermében kiállított anyag fotói többnyire túlmutatnak a valóságon és a természeti elemek felhasználásával egy éteri, transzcendentális, misztikus jelleget öltenek, emberi érzéseket, belső mozzanatokat közvetítenek, anélkül, hogy az ember maga megjelenne ezeken a fotókon.
Fotók: Csákvári Zisgmond/Kultúra.hu
