- A cirill betűs írás ma nagyon kedvezőtlen helyzetben van Szerbiában, és sajnos nem látom a lehetőségét annak, hogyan lehetne megvédeni a latin írás egyre határozottabb előretörésétől. Ha a jövőben valakik azt kezdeményezik, hogy Szerbiában csak egyfajta írás legyen használatos, félek, hogy a választás a latinra esik - nyilatkozta a Vecernje Novosti című újságnak Ivan Klajn nyelvész. Félelmeinek van is alapja, amiről hamar meggyőződhet bárki, aki Belgrád belvárosát járja. A szerb főváros elegáns sétálóutcáján, a drága üzletekkel teli Knez Mihajlován például alig lát cirill feliratot, minden portálról, kirakatból latin betűk köszöntenek rá.
Egy friss felmérés szerint a Szerbiában megjelenő könyveknek csak az egynegyedét nyomtatják cirill betűkkel. Az üzleti életből a cirill írás teljesen kiszorult, a sajtóban pedig nagyjából fele-fele arányban használják a két írásmódot. A tudathasadásos helyzetre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az egyik legnagyobb példányszámú napilap, a cirill betűvel nyomott Politika heti tévéműsorában a szerb adókat cirillel tüntetik fel (azokat is, amelyek magukat latinnal írják, mint például a B92, az Avala, a Pink), a külföldieket pedig latin betűvel.
Ami a cirill írás híveinek a legjobban fáj, az a tény, hogy ma már az egyetemi tankönyvek zöme is latin írással jelenik meg. Mint mondják, a cirill írásmód kiszorulására nem elegendő indok az informatikai robbanás sem, hiszen a nagy hardver- és programgyártók meg tudták oldani, hogy termékeiket a csak a saját cirill írását alkalmazó Oroszországban és Bulgáriában is használhassák. Az Európai Unióban ugyancsak meg tudták oldani, hogy a bankjegyekre a csak Hellászban használt görög írással is rákerüljön az euro név.
A régebbi írás védőinek jogi érvük is van: a szerb alkotmány kimondja, hogy Szerbiában a hivatalos nyelv a szerb és a hivatalos írás a cirill betűs. Ennek az érvelésnek az a gyengéje, hogy sem az üzleti élet, sem a sajtó nyelve, sem a tankönyveké nem minősül "hivatalosnak". Ellenük hat az is, hogy a Szerbiában a magyar MTA szerepét betöltő Matica srpska helyesírási szabályzata kimondja: "nyelvünk standard írásai: a cirill és a latin".
A szerb cirill betűs írás egyébként nem túl régi: a hagyományos cirill ábécét alapul véve 1818-ban alkotta meg Vuk Karadzic nyelvész, akinek a jelszava - "Írj úgy, ahogy beszélsz, és beszélj úgy, ahogy írsz!" - nagyon megkönnyítette az utódok dolgát. Nem véletlenül tisztelte Karadzicot George Bernard Shaw drámaíró is, aki végrendeletében csinos summát ígért annak, aki megalkotja azt az angol írást, amely ugyanúgy követi a beszélt nyelvet, mint a szerb cirillika. A nagy baj a múlt század elején, a Jugoszláv Királyság idején kezdődött, amikor Szerbiában hivatalosan bátorítani kezdték a latin írás használatát miközben remélték, hogy majd a horvátok és szlovénok is átveszik a cirill írást, ami azonban nem következett be. Tito Jugoszláviája - részben a Szovjetunióval fennálló vitája, részben a múlttal való szakítás jegyében - szintén a latin írást pártolta.
Ivan Klajn nyelvész szerint azonban a legtöbb kár az ezredforduló óta, az Európához igazodás lázában érte a szerb cirill írást. Ami az okokat illeti, azok között egyaránt megtalálható a praktikus megfontolás (az üzleti élet résztvevőinél), a politikusi demonstrálás (Lám, én milyen európai vagyok!), és a divatmajmolás azok részéről, akik már nem akarnak "obrazovati" (képezni, tanítani), csak "edjukovati", azt hiszik, hogy a mai szerb nyelvben meglévő idegen szavak nem "prebacene" (átvettek), hanem "transferovane", s nem "dozvola" (jogosítvány) van náluk, amikor gépkocsiba ülnek, hanem "licenca".
