Az újság munkatársa által fölkeresett család a türingiai Sömmerdában él. Az apa egykor a keletnémet hadsereg (NVA) tisztje, majd rendőr volt, az anya az élelmiszer-kereskedelmi hálózat (HO) helyi üzletében eladóként dolgozott. Fiuk, Ralf ma 28 éves, az NDK végnapjaiban kisiskolás volt még.
1990 októbere után a családfő ugyan beállhatott volna a "nyugati rendőrség" állományába is - ám nem kívánta magát alávetni az évtizedeken át gyűlölt "osztályellenség" utasításainak. Ezért felcsapott biztosítási ügynöknek, és házról házra járva próbált ügyfeleket szerezni egy társaságnak. A gyerekei csak esténként látták. Végül a család autókereskedést nyitott, ahol Ralf munkájára is szükség volt. 15 éves kora óta minden szombatot az üzletben töltött.
Egyetemre a közeli Weimarban járt, médiakultúrát hallgatott, s igyekezett megszabadulni türingiai tájszólásától. Diáktársai között számos nyugatnémet fiatallal is megismerkedett, ám közel kerülni nem tudott hozzájuk. A "főorvos papák lánykáinak luxusproblémáival" nemigen tudott mit kezdeni. Barátai többnyire 50 kilométeres körzeten belüli környékről kerültek ki. "Az ember automatikusan megtalálja az utat azokhoz, akikkel valamiféle sorsközösség kapcsolja össze" - magyarázza a helyzetet Ralf. A diploma után is Türingiában maradt - egyszerűen jobban érezte magát Keleten. A nyugati Aachenből kapott vonzó állásajánlatot visszautasította.
Ismerősei közül nem mindenki osztja Ralf szkepszisét a nyugati országrészt iránt. Évfolyamtársainak nagy része az Elbától nyugatra talált munkát és új otthont magának. Sömmerda kiürülőben van; ami épül, az legtöbbször idősek otthona. A városi képviselőtestületben a reformkommunista Baloldal pártjának több küldöttje foglal helyet, mint a szociáldemokratáknak (SPD) és a kereszténydemokratáknak (CDU) együttvéve. (Szeptemberi fölmérés szerint a volt NDK területén a Baloldal a legnépszerűbb politikai párt, jócskán megelőzve mind a CDU-t, mind az SPD-t.)
Apa és fia egyetért: a sok munkától alig marad idő az életre. Szabadságra menni egyszerűen túl kockázatos dolog. Az apa azt állítja, hogy vállalkozó létére is nyugodt szívvel szavazhat a Baloldal pártjára. "Mindenekelőtt egy igazságosabb társadalmat kívánok magamnak" - vallja. Szavai szerint átlagosan Türingiában dolgoznak a leghosszabb ideig az emberek, ám ők kapják a legalacsonyabb béreket. "A győztes mentalitású Nyugatot mi nem érdekeljük." Az apa szavai mély árokra vallanak, amely őt és fiát nemcsak a nyugatnémetektől választja el, de sok keletnémettől is. Egyesek a szabadságban esélyt látnak (és Nyugatra költöznek), mások viszont maradnak: ők az elveszett nemzedék. Legsúlyosabb örökségük a vesztesek mentalitása.
A sömmerdai család egyetértően vallja: az NDK azért maradt fenn 40 éven át, mert az emberek szolidárisak voltak egymással és egymás iránt. Kis léptékben létezett igazságosság. "Ha valami nem volt rendben, az ember beadványt írt, és bizonyos lehetett abban, hogy a minisztériumban elolvassák és válaszolnak rá" - nosztalgiázik az apa. Persze akadtak olyanok is, akiknek az volt a céljuk, hogy szembeszálljanak a rendszerrel. Néhányan közülük börtönbe kerültek, ami persze nem volt rendjén való. "Ezek azonban pontosan tudták, mit kockáztatnak."
A családi visszaemlékezés vezérmotívuma: "ha az ember nagyjából alkalmazkodott a viszonyokhoz, akkor jó élete volt". Ralf apja nem győzi hangsúlyozni az NDK-t jellemző "alapvető létbiztonságot" és a nők nagy arányú foglalkoztatottságát. "Ami a társadalmi együttélés minőségét illeti, egyértelműen vesztesei vagyunk a rendszerváltásnak" - így az apa, utalva a keleti tartományokban kimutatott magas öngyilkossági arányszámra. (Az NDK szintén magas öngyilkossági mutatójáról viszont hallgat.) "Ma már mindent ki lehet mondani, viszont senki sem figyel oda" - teszi hozzá Ralf.
A 28 éves fiú csomagol: szlovák barátnőjével együtt Prágába költözik. A cseh fővárosban egy szolgáltató cégnél fog dolgozni: a brit Telecom alkalmazottainak bérszámfejtési papírjait fogja első közelítésben feldolgozni, hogy azok azután az indiai Csennaiban öltsenek végső formát. A globalizáció amúgy Sömmerdába is megérkezett: már áll és üzemel a Fujitsu-Siemens üzemegysége, egyik okaként annak, hogy a városka lélekszáma nagyjából stabil, dacára a nyugati irányú tömeges elvándorlásnak.
