A Wilkinson-szálláshely, melyet James Wilkinson tábornokról neveztek el, 1801-1802-ben 1500 katonának szolgált otthonául. Ez a létszám a történészek szerint az akkori amerikai hadsereg egyharmadát tette ki. Alexander Hamilton és George Washington azért küldték a csapatokat az Ohio-folyóhoz (néhány mérföldre a Mississippi torkolatától), hogy Mississippit védjék egy lehetséges spanyol támadástól. A háború ekkor nem tört ki, a tábort így magára hagyták lakói, és az lassan elsüllyedt a barna agyagban.
A feltárás egyik szakértője, Robert Moore, a St. Louis-i Nemzeti Park Szolgálat (National Park Service) munkatársa korábban Meriwether Lewis és William Clark felfedezők életéről írt könyvet. Lewis és Clark történelmi expedíciójuk során 1803-ban feljegyezték a tábort, mikor elhajóztak mellette. Thomas Rodney ugyanebben az évben a következőképp ír a táborról: "A városban található két- vagy háromszáz mocsárba süllyedő ház őrhelyként, vagy a csapatok állandó állomáshelyeként is megállja a helyét."
Az egyetem régészei az elmúlt pár hét során nyolc négyszög alakú gödröt ástak a füves mezőn, mert szerintük ott a házak pincéinek, szemeteseinek és a tábor régi latrináinak nyomaira bukkanhatnak.
"A régészek egyelőre egy teherautónyi rozsdás szöget, törött téglát, ablaküveget és egy csizmasaroknak tűnő tárgyat jegyezhettek fel" - mondta Mark Wager, az ásatás vezetője. "A lelőhely mindeddig ismeretlen volt a régészek számára, ugyanis sokáig nem megfelelő tárgyi emlékeket kerestek. A tábor ugyanis nem erődként működött, így nehéztüzérséget sem tartottak. Ilyen leletek csak a folyón néhány mérföldnyire feljebb, Fort Massacban találhatók."
A katonai tábor lakói ágyúk helyett viszont a mindennapi élet apró tárgyait hagyták hátra. "Kicsi és jelentéktelen tárgyaknak tűnnek ezek, ám azt mesélik el nekünk, hogy miként éltek ezek az emberek a határvidéken" - nyilatkozta Wager. "A talált porcelánhoz hasonló finomárut valószínűleg a tisztek részére hozták ide" - mondta a régész.
