Ray Laurence, a Birminghami Egyetem kutatója, aki elsősorban a római kori urbanizációval foglalkozik, legújabb könyvében, a Római Szenvedélyek/ Az élvezetek története a császárkori Rómában (Roman Passions/ A History of Pleasure in Imperial Rome) című művében egy egész más képet fest az i.sz. 1. évszázad Rómájáról
Az első császárok idején Róma volt a világ első globális birodalma, s egyben az első fogyasztói társadalma. Özönlöttek a városba a javak az impérium minden csücskéből, egyre több lett a tehetős rómaiak száma, akik nem sajnálták a pénzt a luxuscikkekre - selyemre, arany és ezüst étkészletekre, műtárgyakra, ritka parfümökre, egzotikus fűszerekre, vagy vidéki villára. Némely szokást, amelyet korábban a henyeség jeleként értékeltek, a császárkorban már a hagyományos római életmód részeként tálaltak.
Egy hamisítatlan római polgár rendszeresen eljárt a fürdőkbe, bort fogyasztott, amelyet nagy mennyiségben állítottak elő Itáliában és a tartományokban, s amely mindenki számára hozzáférhető volt. A kifinomult élvezetek részei voltak a római életmódnak, a polgárok ettek-ittak, s a testi örömöket sem vetették meg. Ám rosszallást váltott ki, ha valaki elhanyagolta politikai, vagy polgári kötelességeit. A rómaiak nem voltak elpuhultak, még az idősebb szenátorok sem feledkeztek el a rendszeres testedzésről.
Ami az orgiákat illeti, néhány villa falát érzéki jeleneteket ábrázoló freskók díszítették. Ugyanakkor, mint Ray Laurence rámutat, nincs semmiféle régészeti bizonyíték arra nézve, hogy bárki is orgiát rendezett volna. A rómaiak élvezték a szexet mind a házasságban, mind azon kívül, s az ókori graffitik tanúsága szerint a férfiak mindkét nem szépségét tudták értékelni. Ám a szerelmet szigorúan "négyszemközt", a hálószoba falai között tudták elképzelni.
