Az erre a célra az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeumban tervezett új kiállítás, amely részben ugyanazokban a barakkokban és épületekben lesz látható, mint eddig, megőrzi majd az áldozatok felhalmozott haját és más maradványait, amelyek ugyanolyan elválaszthatatlanok a haláltábortól, mint a krematórium és a vasúti rámpa. A bemutatás azonban magyarázó fejezettel kezdődik majd, amely feleleveníti, hogy miként működött a tábor a német állami gépezet részeként - erről ugyanis kevés szó esik a túlélők által az 1950-es években létrehozott kiállításon.
Ők inkább valahogy úgy szerették volna kitörölni kínzóik emlékét, ahogy azok próbálták megsemmisíteni az ő emléküket, ezért aztán a lehető legkevesebbet közölték azokról a németekről, akik létrehozták és igazgatták a tábort. A tömeges mártírsorsra összpontosítottak, de más emlékhelyektől eltérően nem emeltek ki olyan egyéni történeteket vagy tanúságtételeket, amelyek a halottak felfoghatatlan számát konkrét emberi sorsok nyelvére fordították volna le. A protézisek vagy a bőröndök halmai főleg a gyilkosságok méreteit hangsúlyozták abban az időszakban, amelyben a világ még nem fogta fel teljesen, hogy mi is történt ott - és amikor sokan még nem is voltak hajlandó elismerni azt.
Marek Zajac, a Nemzetközi Auschwitz Bizottság harmincegy éves titkára, újságíró és lapszerkesztő arra hívta fel a figyelmet, hogy azok, akik a háború után keresték fel az emlékhelyet, átélték a háborút, saját tapasztalatukból ismerték azt. "Így egyetlen halott nem sokat jelentett számukra, hiszen nagyon sok halált láttak saját családjukban vagy maguk körül az utcán. Auschwitzban a halál tömegessége volt a megdöbbentő" - mondta a The New York Timesnak.
Az új kiállítás érzékelteti majd a megsemmisítés folyamatát, a látogatókat lépésről lépésre vezeti végig az áldozatok által megtett út mentén. Egyik részlege a tábori életről kíván szólni: ahogy Piotr Cywinski, a múzeum vörös szakállú lengyel igazgatója megfogalmazta, itt bemutatják majd "a mindennapi elembertelenedést és az emberség megőrzésére irányuló próbálkozásokat egyaránt".
"Ha sikerrel járunk, először fogjuk érzékeltetni azoknak az emberi választásoknak a teljes skáláját, amelyekkel az emberek Auschwitzban szembekerültek - magyarázta az igazgató. - Szerepünk ábrázolni, hogy az itteni szélsőséges körülmények között milyen emberi cselekedetek és döntések születtek, és hogy mögöttük milyen sokféle gondolkodás húzódott meg. Hiszen olyan kérdésekről volt szó, mint hogy mit tegyen egy anya, átadja-e gyermekét a nagyanyának, és egyedül menjen a válogatásra - ahol eldőlt, kit küldenek a gázkamrába, kit nem -, vagy magával vigye gyermekét. Ez nagyon is valódi kérdés volt, amelyre jó válasz nem létezett, de Auschwitzban az anyának el kellett döntenie, hogy melyiket választja."
A sterilizációs kísérletekre használt egyik barakkot, amely szinte érintetlen maradt a háború vége óta, megnyithatják a látogatók előtt, és a mai lerobbant látogatási központ helyébe a tömegek fogadására alkalmasabb épülhet. Kevés videofilm vagy érintőképernyős demonstráció lesz, mert sok látogató esetén használatuk nehézkes, és mert semminek sem szabad elvonnia a figyelmet magának a helynek a tanúságától.
A tömeges idegenforgalom, a múlt sötét oldalaival foglalkozó turizmus és az oktatási programok fellendülése Európában és szerte a világon megháromszorozta a látogatók számát az utóbbi évtizedben Auschwitzban. 2000-ben mintegy 450 ezren keresték fel, tavaly már 1,38 millióan. "Figyelembe kell vennünk, hogy mind több ember csak úgy 'benéz'" - jegyezte meg Zajac. - Krakkóban például egynapos kirándulásokat szerveznek egyes utazási irodák, ezek résztvevőit Auschwitzba és a környéken lévő látványos sóbányatemplomokba is elviszik. Ha nem is bátorítjuk ezt a fajta turizmust, ezektől a látogatóktól sem kérünk belépőt. Ez egy temető, és a temetőben nem szokás belépőjegyet árulni."
A nemzedékváltás is fordulópontot jelent. "A mostani tizenévesek nagyszülei is már a háború után születtek. Ez nagyon nagy változás. A szülők még az ember életéhez tartoznak, a nagyszülők már a történelemhez" - fejtette ki a titkár. Cywinski szerint az auschwitzi kiállítás ma már nem tölti be úgy a feladatát, ahogy kellene. "A mai világban jó tízmillió ember keres fel évente hasonló kiállításokat. Rendre megkérdezik, miért nem reagáltak határozottabban annak idején az emberek, miért voltak olyan kevesen a világ igazai, akik segítettek a bajba jutottakon - aztán hazamennek, nézik a tévében a népirtást, és a kisujjukat sem mozdítják. Nem kérdezik maguktól, ők maguk miért nem igazai a világnak" - húzta alá.
A múzeumigazgató úgy véli, hogy az igazán csak az 1990-es években kibontakozott holokauszt-oktatás egész rendszere a tények és információk átadására összpontosított. "Ám az oktatásnak van egy magasabb szintje is, amely az átadott tények értelmére vonatkozik. Nem elég megsiratni az áldozatokat. Az empátia nemes érzés, de nem elegendő" - érvelt az amerikai lapban.
Auschwitznak az emlékőrzők szerint meg kell találnia az utat az ifjú nemzedékhez, annál is inkább, mivel tavaly mintegy 850 ezer fiatal látogatója volt. "El kell érni, hogy amikor kilépnek az emlékhelyről, érezzék a jelen iránti felelősségüket. Auschwitzot egyre több látogató afféle lejárt lemeznek érzi, az emlékhely kísértetjárta romjai talán már nem képesek felidézni az eseményeket. Oda kell tehát hatni, hogy az új század számára is megőrződjön. Auschwitz a háború utáni Európa egyik pillére, a jelen megértésének egyik kulcsa" - fűzte hozzá.
Az emlékhelyen minden nemzedék a számára fontos vonatkozásokra próbálta felhívni a figyelmet. A kommunista idők Lengyelországában Auschwitz a tábor első áldozatainak, a lengyel politikai foglyoknak a nemzeti emlékhelye volt. Birkenau, ahol sok százezer magyar, lengyel, francia és német, illetve a volt Szovjetunióból elhurcolt zsidót gyilkoltak meg, háttérbe szorult, mivel nem illett ebbe a megvilágításba.
Aztán a berlini fal leomlása, 1989 után kínos viszályok robbantak ki a római katolikus egyház és a zsidók között Auschwitznak mint vértanúsági kegyhelynek és gyászhelynek a jelképes "birtoklásáról", ami végül egy nemzetközi tanácsnak, a lengyel miniszterelnök vezetésével működő tanácsadó testületnek a létrehozására vezetett - ebben túlélők, múzeumigazgatók, kutatók, valamint Róma, a zsidóság és más csoportok képviselői vesznek részt.
A nemzetközi bizottság már júniusban összeülhet a javasolt változtatások áttekintésére. Nemzetközi pályázatot írhatnak ki a tervezésre, és Cywinski szerint 2015 táján megnyílhat az új kiállítás. A 20 millió dollárnak (több mint négymilliárd forintnak) megfelelő költséget, amely az épületek megőrzésére szolgáló munkálatokat is magában foglalja, a lengyel kormány vállalta. Az igazgató további 160 millió dollárért is gyűjtést indított, ami ahhoz szükséges, hogy Auschwitz és Birkenau egészét fenn lehessen tartani. Eddig Németország 81,5 millió, Ausztria 8 millió, az Egyesült Államok pedig 15 millió dollárt ajánlott fel erre a célra.
"Tartozunk az áldozatoknak azzal, hogy megőrizzük ezt a helyet - szögezte le Zajac. - Néha találkozom olyan diákokkal, akik évekkel ezelőtt jártak itt, ma már felnőttek, és azt mondják, hogy egykori látogatásuk megváltoztatta életüket. Felelős emberekké váltak, akik komolyan veszik a jótékonyságot, és erkölcsös életet élnek. Sokan úgy érezték, vissza kell térniük erre a helyre, akármilyen furcsán hangzik, szükségük van rá."
A Nemzetközi Auschwitz Bizottság titkára egyetért velük. "Amikor itt tartózkodom, töprengeni kezdek a világ sorsa felett és a saját életemen. Átgondolom, mi az, ami fontos, és mi az, ami könnyen feledhető. A halál birodalma az élet értelmére emlékeztet. A világ legnagyobb temetőjében átérzem, hogy miért élek" - hangoztatta.
