László Ferenc kritikus az online könyvbemutatón úgy vélte: aki azt reméli, most megtudja az igazságot, csalódni fog, de megismerheti MGP egyéni nézőpontját. Szegő János, a Magvető kiadó szerkesztője hangsúlyozta: a kötet egyben az ötven-, hatvan-, hetvenes évek színházi berkeinek korrajza.

A könyv rendhagyó módon a Függelékkel kezdődik. Molnár Gál Péter összegyűjtötte az ügynöki múltjával kapcsolatos véleményeket: színészek, rendezők nyilatkozatait, újságcikkeket és a neten névtelenül közzétett üzeneteket. „Ebből a bevezetőből is kiderül, hogy – a látszat dacára – nem tudta egyértelműen és őszintén feldolgozni az ügynök múltját” – mondta László Ferenc.

Molnár Gál Péterről 2004-ben derült ki, hogy Luzsnyánszky Róbert néven 1963-tól 1978-ig az állambiztonság ügynökeként tevékenykedett.  Ügynökmúltja nyilvánosságra kerülésekor a kritikus kijelentette: senkinek nem tartozik elszámolással és senkitől nem kell bocsánatot kérnie. Ezt az állítását ebben a szövegben is fenntartja – jegyezte meg László Ferenc. „MGP többször utal arra, hogy ha van elrendezetlen, szégyellni való dolga, az inkább a Népszabadságban való működése, nem a jelentései.”

Az újságíró ebben az írásában elsősorban emlékezetből dolgozik, ezért akadnak tévedések, pontatlanságok. A könyv szakmai tanácsadója, Lakos Anna előszavában felhívja a figyelmet arra, hogy a kézirat töredékes: „Szerkesztetlen. Pontatlan. Tele tévedéssel. Emlékezete sokszor cserbenhagyta, nem ellenőrizte a leírtakat. A rá amúgy nem jellemző pongyola, rosszul megfogalmazott mondatokat sem javította. A kirekesztett, magányossá vált embernek sem ideje, sem ereje nem volt, hogy mindezt megtegye. Már kiírta magából a történetét.”

„Egy nem tökéletesen sikerült, problémákkal terhelt emlékezés jobb, mint egy tökéletesre fésült memoár” – vélte László Ferenc, aki szerint MGP maga is érezhette a buktatókat az elbeszélésében, s bajlódott azzal, hogy nem tudja igazán jól elmesélni a történetet.

Szegő János megjegyezte: a könyvben jól érzékelhető az önmentő szándék, MGP vádbeszédet intéz a magyar társadalomhoz. Molnár Gál Péter ebben a kötetben megírta megzsarolásának és beszervezésének történetét, Ronyecz Máriával kötött házasságát, homoszexualitását. Az elbeszélés a Kádár-korszak színházi világát is megidézi: színes, szórakoztató portrékat közöl kortársakról, kollégákról, színészekről, rendezőkről, barátokról és ellenségekről.

Fotó forrása: terasz.hu

Miért utálták sokan? – vetette fel a kérdést Szegő János. László Ferenc úgy vélte: részben a szarkasztikus humora miatt, amelyet a színházi újságírásban is képviselt, másrészt ahogyan maga MGP fogalmazott: „rikító” stílusa miatt. Megjegyezte: Molnár Gál Péternek is voltak elfogultságai. „Néha olyan dolgokat is leírt, amiről tudható volt, hogy nem úgy gondolja. Ezt nem bocsátották meg neki. Vélhetően azért sem, mert magánkörökben túlságosan nyíltan, őszintén beszélt minderről.”

 „Egyszer csak azt hallottam: emgépének hívnak, mint egy harisnyamárkát. Úgy is maradtam. Színikritikák, tárcák, vegyes újságizék alá három betűvel jegyeztem magam” – írja könyvében a Kádár-korszak meghatározó kritikusává lett újságíró. A Népszabadságba évtizedeken át írt szellemes, élvezetes, de sokszor kíméletlen és elfogult színikritikái megkerülhetetleneknek számítottak.

„A jelentései sokkal kevésbé voltak rosszmájúak, mint a Népszabadságban megjelent cikkei” – jegyezte meg Szegő János. MGP a visszaemlékezésében azt írja: jelentéseiben rizsázott, tudta, hogy mit várnak el tőle, a szükséges lózungokat rakosgatta egymás mellé úgy, hogy a lehető legkevesebb embernek ártson vele. „Kevés ártalmasnak tűnő jelentése volt” – jegyezte meg László Ferenc, bár ezekből csak részleteket olvashatunk a könyvben. „MGP maga nem kapta kézhez a jelentéseit, a Fonyódi Péter szerkesztésében korábban megjelent könyvből idézve kommentálja ezeket” – tette hozzá Szegő János. 

Törőcsik Marival
Fotó forrása: RAS archív

A szerkesztő felidézett néhányat a könyvben szereplő ironikus anekdotákból is. Ezek egyike, hogy amikor Molnár Gál Péter az 1956-os forradalom idején a Szabad nép szerkesztőségében igyekezett megelőzni, hogy tönkretegyék a nyomdagépeket, a tömegből az egyik gyerek kiszúrta, hogy zsidó. Mire ő szellemesen jegyzi meg, hogy forradalmár egyetemistaként ment oda, majd hazament vacsorázni mint zsidó.

A könyvben lépten-nyomon előkerülnek olyan mozzanatok, hogy a kritikáiból kára származott, színészek sértődtek meg, vagy nem vágott egybe a pártpolitika véleményével. „Itt sokkal nagyobb diszkrepanciák fordulnak elő, mint a jelentésekben” – jegyezte meg László Ferenc. Szegő János szerint a könyvből jól látszik az is, hogy a Kádár-rendszerben nem az intézmények súlya volt döntő, sokkal inkább az éppen hatalmon lévők személyes viszonyrendszere határozta meg egy-egy intézmény fontosságát.

László Ferenc hangsúlyozta: „Nagyon sok elfogultság van a kötetben. Ha valaki azért venné kezébe, hogy megtudja az igazságot, akkor csalódni fog, ez MGP egyéni nézőpontja. Nem volt gáncs nélküli lovag, ahogyan kritikáit is tagadhatatlanul meghatározták személyes aspektusok.”

A kötet végén két Molnár Gál Péter-féle Hamlet-kritikát említ, az egyiket Ruszt József kecskeméti rendezéséről írta. Ruszt ezen úgy megsértődött, hogy állítólag a megyei párttitkárhoz ment panaszra, ezért MGP soha többet nem foglalkozott az egyébként kifejezetten nagy jelentőségű Ruszt József munkásságával – mesélte Szegő János. A könyvben rengeteg vendégszöveg, kommentár, reflexió szerepel – tette hozzá.

Ruszt József

László Ferenc szerint a kötetből kiderül, hogy a látszólag nyugodt, cinikus ember komolyan megkínlódott utolsó éveiben a saját rendszerezett emlékezetével. Megjegyezte: MGP nem akarta igazán, hogy ez a szöveg megjelenjen.

A kéziratot a jogutód bocsátotta a kiadó rendelkezésére. Néhány személyes vonatkozások miatt aggályos epizódról az érintettekkel egyeztettek, egy rész ki is maradt, ezt jelölik a kötetben.

Schmal Alexandra szerkesztő és Lakos Annak dramaturg olyan könyvet hozott létre, amely segíti kontextusba helyezni az itt-ott töredékes, vagy pontatlan részeket – tette hozzá Szegő János. „Minket nem a paparazziság hajtott, úgy éreztük, a szöveg beleillik a Tények és tanúk sorozatunkba.” MGP-nek érezhetően nem voltak szépírói ambíciói, és ez jót tett a könyvnek – jegyezte meg.

László Ferenc szerint a kötet nem fogja alapjaiban megváltoztatni senki MGP-ről alkotott véleményét, de fontos adalék lehet a már ismert tények mellé. „A kíváncsiság munkáljon bennünk, ne az ítélethez akarjunk rögtön eljutni.”

Nyitókép forrása: Fortepan