Az elnök hozzátette: a magyarországi horvát kisebbség történetét tanulmányozva meglepetéssel értesültek arról, hogy Vlasic Dombóváron született, a dombóvári római katolikus plébánia ma is őrzi keresztlevelét. Mint mondta, az 1700-as évek elején jelentős számban telepedtek le horvátok nemcsak Dombóváron, hanem a közeli Bikalon és Mágocson is, a magyarországi horvátság északi határa éppen Dombóvár térsége. Varga-Stadler Gábor megjegyezte: a horvát bán azok közé a személyiségek közé tartozott, akik támogatták az Erdéllyel kapcsolatos korabeli magyar törekvéseket.
Az ősi horvát, brinjei nemzetség sarja, Franjo Vlasic katonaként a napóleoni háborúban szerzett érdemeket, amiért Mária Terézia lovagkereszttel tüntették ki. 1824-ben vezérezredesi, 1831-ben tábornoki rendfokozatot kapott, 1832-ben lett Horvátország és Szlavónia bánja. Támogatta a horvát megújhodási mozgalmat, és védelmezte Horvátország Rijekával és a tengerparttal kapcsolatos jogait. Frankovics György horvát etnográfus, író ismertetése szerint Franjo Valsic-ot 1833-ban nevezték ki erdélyi polgári és katonai biztossá. Ebben a minőségében támogatta az erdélyi ellenzéki arisztokrácia alkotmányos törekvéseit.
