Az első világháború egy 1914 és 1918 között, négy éven át tartó, Európából induló globális háború volt, amely összesen több mint 15 millió ember halálát okozta, és amely öldöklő küzdelem a korabeli gyarmati- és érdekeltségrendszer újrafelosztásával végződött. Az egész világot megrázó háború eltörölhetetlen fájdalma természetesen a művészetekre is hatással volt és van egészen a mai napig.
?A mozgóképgyártás a háború után a gazdasági és kulturális újrarendeződés szimbólumává és egyben eszközévé vált, és alapvetően meghatározta a század hátralévő részét. Az 1914 előtti, franciák, olaszok és angolok uralta nemzetközi filmgyártás- és forgalmazás 1918-ra engedett az amerikai stúdiók expanziós törekvéseinek, és ezzel együtt gyökeresen más szemléletmód jelent meg. A háború nemcsak a hagyományos európai hatalmak számára fontos kereskedelmi sémákat zúzta szét, de súlyos árat követelt emberéletben, anyagiakban és a filmkészítésben oly fontos kísérletezés tekintetében is.? Ugyanakkor ?Európa első nagyméretű modern kori katonai konfliktusa természetesen vonzó mozgóképi témát szolgáltatott. Ezt a háborút viselő nemzetek gyorsan kibontakozó atrocitásairól szóló háborús híradók és filmek is bizonyítják. Ezek a filmek gyakran több műfajba is beleférnek, mint például a Chaplin, a katona vagy Winsor McKay The Sinking of the Lusitania (A Lusitania elpusztulása) című animációs munkája, illetve Abel Gance Vádolok című műve. Az érdeklődés mind az új háborús műfaj, mind az első világháború szörnyűségeinek és hőstetteinek felfedezése iránt jóval tovább tartott magánál a háborúnál.? Ezt több későbbi alkotás bizonyítja King Vidor Lángbaborult világjától kezdve Walsh A nagy szüretéig vagy Kubrick A dicsőség ösvényei című alkotásáig. ?A háború nemcsak a korszak realista filmjeibe szivárgott be akár egy-egy szereplő erejéig, de a húszas évek végén, valamint a harmincas évek elején is éreztette hatását.? És nincs ez másként azóta sem:
az első világháború szörnyűségeit feledhetetlen örökségként viszi magával minden nemzet, nem meglepő tehát, hogy a filmművészek újra és újra igyekeznek feldolgozni az emlékeket.
A filmtörténelmet, valamint a kortárs filmes felhozatalt vizsgálva könnyen felfedezhetjük: a történelem az egyik leghálásabb és legfontosabb téma, mellyel a mozgókép foglalkozhat. Épp ezt tette és teszi sok rendező, munkájuknak köszönhetően pedig olyan filmek emlékeztetnek minket közös múltunkra, mint a Jön az öcsém, a Csak egy kislány van a világon vagy a Szürke senkik. A rövid felsorolásban nem véletlenül szerepelnek kizárólag magyar filmek. Cikkünkben olyan alkotásokat ajánlunk, melyeket magyar rendezők készítettek arról a háborúról, melynek emléke ott él minden magyar emberben.
A Föld rabjai
Békeffy László 1917-ben készült filmje keveset mutat a háború eseményeiből, mégis az a fókusza. Főszereplője egy Oroszországba szökött magyar parasztlány, aki a fényes jövő reményével hagyja hátra hazáját, ám a magyar hadifoglyok, köztük rég látott édesapja emlékeztetik rá, milyen fontos a hazaszeretet.
Jön az öcsém
Kertész Mihály 1919-ben készítette el ezt a háborúellenes rövidfilmet, mely egy újságban megjelent költemény filmes változata, vagyis egy versfilm. Történet is kirajzolódik benne, hiszen látunk egy munkáscsaládot, valamint annak egyik tagját, egy férfit, aki a fronton harcol, majd sebesülés éri, börtönbe vetik, ahonnan megszökik, végül pedig hazatér. Kertész filmje költői alkotás, melyben az ihletet adó költemény is megelevenedik, és emlékezteti a nézőt arra, mi mindent vehet el tőle a háború.
Csak egy kislány van a világon
Gaál Béla 1930-as filmje volt az, amellyel elkezdődött a magyarországi hangosfilmgyártás korszaka. Valójában ez volt az utolsó némafilm, hiszen a párbeszédeket némán rögzítették, utólag azonban zenét és dalokat vettek fel hozzá. A film feledhetetlen képsorokkal kezdődik: két katona épp hazatér a háborúból, alig vonszolják magukat, ám boldogan haladnak otthonuk felé. Egyikük Bánáth György földbirtokos, akinek minden falubéli örül. Még katonatársa, Vass Miklós szerelme, Katinka is, akivel hamar egymásba szeretnek. De a férfi elutazik Budapestre, ahonnan új párjával az oldalán tér vissza szülőfalujába. A szerelem azonban nem múlik el, így felcsendül a mindenki által jól ismert dal, a Csak egy kislány van a világon.
Két fogoly
Székely István 1937-ben készült alkotásának alapját egy világháborúban szolgált katona műve adta. A történet helyszíne az orosz front, középpontjában pedig egy szerelmespár áll, akiket a háború elszakít egymástól. Hogy végül újból egymásra találnak-e vagy más oldalán lelik meg a boldogságot, azt nem áruljuk el, azt viszont igen, hogy a Két fogoly gyönyörű film, mely arról szól, milyen (is) volt az élet a nagy háborúban.
Elcserélt ember
Gertler Viktor Az elcserélt ember című, 1938-as művének főszereplője két magyar tiszt, akik megszólalásig hasonlítanak egymásra. Egyikük meghal a fronton, a másik férfi viszont életben marad, de elveszíti az emlékezetét. Amikor magához tér, egy tévedésnek köszönhetően elhunyt bajtársa életét kezdi élni, ám idővel rádöbben, ki is ő valójában. Ahogy arra is, mit kell tennie ahhoz, hogy igaz ember maradhasson.
Sarajevo
Ráthonyi Ákos 1940-ben született filmjének története a háború kitörésekor kezdődik: egy magyar lány menyasszonyként érkezik Oroszországba, ám a cári tiszt kastélyában nem látják jó szívvel. Míg a vőlegénye a fronton van, a lány rájön, nem képes elfelejteni egykori szerelmét. Mikor az orosz tiszt tudomást szerez menyasszonya őszinte érzéseiről, tanúbizonyságot tesz jóságáról és szeretetéről: átvezeti a lányt és sebesült szerelmét a határon.
Szürke senkik
A Köbli Norbert forgatókönyvéből 2016-ban készült Szürke senkik jól bizonyítja, hogy a történelem örökké velünk él és arra buzdít minket: beszéljünk róla. Kovács István tévéfilmje első világháborús történet egy magyar-osztrák-román felderítőcsapatról, amely öngyilkos küldetésben, ellenséges vonalak mögött kísérel meg megsemmisíteni egy korabeli olasz kommunikációs központot. A Szürke senkik öt egyszerű katonára fókuszál. Bemutatja milyenek, mit gondolnak, mik a vágyaik, és ami a legfontosabb: mit látnak. És hogy miért olyan fontos ez? Azért, mert az ő szemükön keresztül kicsit mi is belelátunk abba, amit az őseink átéltek. Abba, amit úgy hívunk: háború.
Életünk során folyamatosan tanulunk a történelemről és igyekszünk tanulni is belőle, ám egyvalami biztos: sosem tudhatunk eleget a múltról, amely a jelenig vezetett minket, ezért fontos, hogy emlékezzünk, amikor és ahogy csak lehet.
Készítette: Tóth Eszter
Forrás: Oxford Filmenciklopédia
