Ehhez hasonló komplexummal sehol nem találkoztam a világban. A Herzl-hegyen elterülő, részben a hegy szikláiba beépülő, a tájba színeivel és anyagával is mintaszerűen besimuló hatalmas épületei, labirintusai, emlékcsarnokai, -kertjei és -falai a táj jellegzetes növényei: egy illatos fenyőféle és az olajfák között, többnapos túra keretében járhatók csak be. A terület és a létesítmények száma is állandóan bővül, 2005-ben avatták fel a legújabb történelmi és művészeti kiállítóhelyeket. A gettókban született művészetnek a világon a legnagyobb kiállítóhelye, kutatási centrumai az egész világot befonják.
A campuson hatvan nemzetközi szeminárium folyik 14 nyelven elsősorban tanárok számára. Az izraeli iskolásokat tanulmányaik alatt legalább egyszer elviszik ide okulásra és oktatásra. A turisták száma 2008-ban érte el és azóta meghaladta a nyolcmilliót. 30 európai országgal, annak tanáraival, egyházi és tudományos személyiségeivel, művészeivel és hatóságaival működnek együtt, Magyarországgal 12 éve. Azóta a kulturális kapcsolatok is megerősödtek, elsősorban a második-harmadik generációs kortárs magyar, zömmel nem zsidó művészeti alkotásokat mutatják be Izraelben. Évente 10-20 ezer magyar turista látogat el Izraelbe, sokan közülük a Jad Vasemet is felkeresik.
Holokauszt múzeum sok helyen van a világban, mind máshogyan megrázó. Már magának az épületnek is minden esetben súlyos mondanivalója van, amit tervezője hangsúlyoz. A Jad Vasem Holokauszt Történelmi Múzeum hatalmas piramis, ami a campusból szintben nem emelkedik ki, mert a hegy gyomrába süllyesztették le. Itt nem a mélységből szállunk fel, hanem oda ereszkedünk le. Hogy a szakadék a normális és a felfoghatatlan, népirtó világ között még markánsabb legyen, egy szakadék fölött átívelő hídon át jutunk a bejárathoz. A piramis gerince üvegből készült, ez világítja meg a múzeumot gyér fénnyel, a sötétség ugyanis fontos szerephez jut szerte Jad Vasemben. Csupán ez az üveggerinc látható velünk egy magasságban, a kőpiramisra csak a környező hegyi szerpentinekről van rálátás, akkor érzékelhetőek hatalmas méretei és zord, engedményt nem tevő, ablak nélküli falai is.
A piramisba érve az egész keresztmetszetében átlátható, de át nem szelhető. Kimenni egyetlen módon lehet: az átlóból szétágazó bugyrokon keresztül, azaz végig kell járni az egészet. Ebből a pokolból nincs menekvés, ezt üzeni az elrendezés, illetve lassú, megterhelő, megrázó út után nyílik csak rá mód. Hogy a történelmi szó is ott áll a nevében, jelzi, hogy nem csak a koncentrációs foglyok fotóit, tárgyait látjuk, ez a múzeum ennél jóval több. A népirtás gyökereit, előzményeit, hátterét, összefüggéseit is feltárja.
Ez a szándéka az oktatásnak is, aminek a jelentősége valóban óriási. Az, hogy a világ sok országából érkeznek pedagógusok néhány hetes képzésre, azt jelenti, hogy általuk a jövő nemzedékeihez nemcsak a múlt ezen borzalmainak ismerete juthat el, de ami annál jóval fontosabb, a jövő védelme. Talán, aki megérti, mi történt, elborzad attól, hogy bármi hasonlóhoz segédkezet nyújtson. Ez az üzenet a magyar diákokhoz is eljut, mert nemsokára a harmadik pedagóguscsoport érkezik a Jad Vasembe pokoljárásra csakúgy, mint okulásra, metodikai továbbképzésre.
Mindennek pedig a Jad Vasem fizikai léténél messze tovább mutató jelentősége van. Minden területe ezt a célt szolgálja. Nem csupán fantasztikus előadóival, akik sok ismeretlen adattal, ténnyel is szolgálnak, hanem számtalan létesítményükkel. Az előadóktól megtudhatjuk, hogy is történik a jad vasem, vagyis a nevek gyűjtése: az áldozatoké, a túlélőké, az igazaké, azaz a zsidómentőké és a náci bűnösöké. Mindez lassú folyamat és szabályos nyomozói munkával jár. A hatmillióból eddig 3,6 millió áldozat neve ismert, 23 ezer igazé és talán valamennyi lágervezető nácié, ám közülük sokakat máig nem ért utol az igazságszolgáltatás.
Fáradságos munkával derítik ki a Jad Vasem munkatársai az áldozatok nevét, csakúgy, mint az igazakét és a nácik jelenlegi tartózkodási helyét. A fogyatkozó szemtanúk mellett a hiányos lajstromok, dokumentumok, levelek és minden apró bejelentés lenyomozása nem kevés időt vesz igénybe. Aki az Igazak útján vagy kertjében fát, emléktáblát kap, vagy akinek nevét bevésik az Igazak kőtáblájába, annak humánus tetteit igazolták, és most jogosan hajt főt előttük a fák között megrendülten sétáló. Itt látható Schindler fája is, a múzeumban pedig nevezetes listája. A magyar Igazak kőtáblájába hatszáznál valamivel több név van bevésve. Hogy sok ez vagy kevés, döntse el mindenki maga. Az Európa térképét kirajzoló szikla-labirintus, a Közösségek völgye a hegy gyomrában valamennyi zsidólakta település nevét őrzi.
A művészeti galériákban a gettókba hurcolt művészek alkotásai láthatók. Ki mit tudott szerezni, lopni, azzal alkotott, szénnel, kővel, ceruzával, maga csinálta festékkel. Portrék magukról, társaikról vagy elvágyódásaik helyszínéről, tengerpartokról, hegyi naplementékről. Mások a nácik megbízására festettek, illusztráltak meséket, bennük megörökítve saját portréjukat is olykor, ezzel hagyva némi nyomot maguk után a halál partjain. Így húz két csodaparipa csodahintót, s a bakon ülő kocsis a zsidó művész markáns arcát viseli. Nem véletlenül ez a kép a kiállítás egyik szimbóluma is. Megrázó a meseképeket, pálmafás tájakat úgy nézni, hogy tudjuk, keskeny priccseken lopva készítették csontsoványra fogyott, reményüket vesztett művészek. Van, aki rajzait egy fa tövébe rejtette, és a lágerek felszabadítása után visszatért megkeresni őket, de nyomuk veszett.
Fényárban úszó, hatalmas épületekben különül el a kutatás és adminisztráció, az archívum, a könyvtár és a Holokauszt Nemzetközi Iskolája. Áll számos emlékmű a hegy sétányain és egy emlékkomplexum is: a gyermekeké. Másfél millió megölt zsidó kisgyerekre egy meg nem mondom, mert fogalmam sincs, mekkora föld alatti helyen emlékezhetünk. Egy koromfekete térben, ahol korlátba kapaszkodva botorkálhat a látogató. A döbbent csöndben egy hang a gyerekek nevét, korát és nemzetiségét sorolja, köröttünk pedig mint az ég csillagai, parányi mécsesek pislákolnak, mindmegannyi lélek, a le nem élt életek emlékfényei.
Aki itt végigmegy, nem nevez többé senkit idegennek semelyik hazában.
