Anghy András esztéta így írt a művészről és a kiállításról: „Kertészfi Ágnes iparművészeti, dekoratív vagy funkcionális építészeti üvegmunkái mellett, melyek különböző épületek elemeiként alárendelt részei az architektúráknak, autonóm, képzőművészeti ambíciójú kisplasztikái – az 1980-as, 1990-es évek emlékművek szobrainak sorozata – szintén építészeti inspirációjúak, de önálló üvegarchitektúrák. Az egyszerű, geometrikus elemekből építkező alkotások zártsága két művészettörténeti időt kapcsol egymáshoz: a klasszikus winckelmanni »nemes egyszerűség és csendes nagyság« a minimalizmus elveivel találkozik.
Ezeknek a kisplasztikáknak harmonikus arányok létrehozta kicsiny monumentalitása egyúttal forma és anyag egyensúlyát, egymáson nyugvó csendes transzparenciáját ábrázolja. A művek anyaga, az üveg – az építészeti modernitás utópikus emblémájaként Kertészfinél formailag illeszkedve a pécsi Bauhaus hagyományhoz – így nemcsak technikai, technológiai feltétel, hanem esztétikai kategória is.
Ugyanígy letisztult, áttetsző üvegszínek és minimalizált motívumok jellemzik a 2010-es évek végén készült struktúrák sorozat műveit, melyeknél az áttört alakzatok finoman modellált konstruktivista kompozíciókat hoznak létre.
A Modern Magyar Képtárban megrendezett kamarakiállítás Kertészfi Ágnes életművének ezt a két, egymással összefüggő formakoncepcióját, emlékművek és struktúrák viszonylatait mutatja be.
Minden üvegszobor közvetett komponense a fény, melynek megfoghatatlan szétáradása ezeken a szobrokon geometriák szerkezeteibe rendeződik. Az üveg klasszikus modernsége Kertészfi Ágnes plasztikáival Paul Scheerbart fiktív üvegarchitektúráit idézi, melyek egyike a Lésabendió című, 1913-ban megjelent aszteroid regényben is felbukkan: a Pallas nevű égitest végletekig rugalmas testű lakói a bolygó egyik magas hegycsúcsán üldögélve csendesen csodálnak egy hatalmas üvegtornyot, mely voltaképpen egy világítótorony, s feladata a hosszú éjszaka megvilágítása, mely a Pallas bolygón annyi, mint a Földön egy hónap. Kertészfi Ágnes kiállítása – földlakók és földönkívüliek ámulására – több mint egy hónapig látható a pécsi Modern Magyar Képtárban.”
Nyitókép forrása: a Modern Magyar Képtár Facebook-oldala
